gondolatok
Comment 1

Pillanatok

Ahogy múlnak az évek az ember nem élményeket gyűjt, hanem pillanatokat. S azokat sem gyűjti már, hanem csak hagyja, hogy szembejöjjenek vele. S nem megnézi, akár egy kezében tartott  gyöngyöző pohár bort (mielőtt kortyolná), s értelmezi, hanem szimplán átengedi magán azokat. S, hogy esetleg csak utóbb érti meg a jelentőségüket, az se számít.

Szombat délután a parkban, csendes kávézó, édes semmittevés íze a kávékban, az orgona lilája keveredik a szélbe. A park zöldje lassítja a léptet. Az ég mozdulatlansága csendesíti a gondolatot. A kávézó teraszának asztalai tömve. Középen egy terebélyes fa ad árnyat. Apró gyerekek futkosnak a kavicson. Apuka babakocsit tologat a lombok ritmusára. Lelkes nagyapa sorakozik, s hoz fagylaltot az unokáknak. Fáradt anyukák fújják ki magukat. Lábukat kinyújtva falatoznak, követik szemükkel az övéiket. Mégis lelkük a lombos fák felett jár valahol. Fiatal fiú 100 éves derékban eltört mosolygós nagymamát  támogat a székhez. Az itteniek a napos asztaloknál ülnek. Akik délről jöttek, a bokrok árnyékába telepednek.

Olykor elkapja a szoknyákat a szellő. Olykor hallani a tenger felől a sirályok hangját. Olykor egy-egy asztalnál ülő mosolyt küld a szomszéd asztalnál levő idegennek…

 

1 Comment

  1. Pingback: Moments –

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s