Month: September 2018

S az arany mind ott ragadt a ruháján…

Nemrégiben gyermekkori rajzaim kerültek a kezembe… Igyekeztem áthatolni a múlt rétegein, elérni, ahhoz az önmagamhoz, aki voltam egykor. Az elmúlt évben Skorpióban járó Jupiter kinek éppen melyik életterületén jár, jó sok felismerést hoz-hozott. S annyit írtam, merengtem arról ez évben miért olyan erőteljes a Jupiternek az aktuális állása. Ahogy válogattam a régi rajzok között, kezembe került egy. Rajta aláhulló hópelyhek az égből, égig érő házikó. Igen, abból a dunnából, a Grimmek meséjéből. Az, hogy milyen személyiségek vagyunk szépen leképeződik abban mi volt a legkedvesebb mesénk gyermekként. Én teljesen oda voltam a Holle anyóért. Minden egyes jelenete, a szereplők, a mélybe ereszkedés, az orsó, a jó leány, a mostoha, a lenti tapasztalások, a csodaszép világ odalent ‘a kútban’, ami kinyílt, a virágos rét, a jajongó kenyerek, az almafa a beszélő almákkal, a nagyfogú öregasszony, az égből alászálló hópihék, a leány honvágya, a kapuban a leányra hulló arany… Egy Skorpió érdekeltségű kisleánynak ez maga volt a csoda. Lemenni mélyre, beleesni a sötét kútba, ahol aztán mégis szépség van, tapasztalni, merészelni kivenni a kenyereket, lerázni az almát, nem …

Hullámok

Ez a gyönyörű regény megint a kezembe került… 1931-ben írta Virginia Woolf. Egykor nagyon szerettem… Most is szép… Igazi szeptemberi olvasmány… Mint egy csendes merengés, olyan ez a könyv. S a tenger moraja végig kihallik… Egy baráti társaság életén keresztül vall Virginia Woolf az emberi lét komplexitásáról, az elmúlásról, a kapcsolódásról és a szétszakadtságról, szerelemről, barátságról és magányról. Mindezt úgy, hogy nem a hagyományos elbeszélő formát használja. Belőle írtam a szakdolgozatom nagyon régen, imádtam, ahogy szétcsapta, karöltve pár kortársával mindazt, amit az emberek a regényről, mint műfajról addig vallottak. Anglia partjainál vagyunk, a háttérben ott a tenger, a hat főszereplő belső monológja bontakozik ki előttünk, három férfi, három nő, akik küzdenek közös barátjuk, Percival halálának feldolgozásával. A könyv egyik legfőbb üzenete, mindannyian végérvényesen és öröktől fogva össze vagyunk kapcsolódva, így vagy úgy. “Happiness is in the quiet, ordinary things. A table, a chair, a book with a paper-knife stuck between the pages. And the petal falling from the rose, and the light flickering as we sit silent.” A boldogság a csendes, egyszerű dolgokban lakozik. Egy …