Hullámok

Ez a gyönyörű regény megint a kezembe került… 1931-ben írta Virginia Woolf. Egykor nagyon szerettem… Most is szép… Igazi szeptemberi olvasmány… Mint egy csendes merengés, olyan ez a könyv. S a tenger moraja végig kihallik…

9141315491

Egy baráti társaság életén keresztül vall Virginia Woolf az emberi lét komplexitásáról, az elmúlásról, a kapcsolódásról és a szétszakadtságról, szerelemről, barátságról és magányról. Mindezt úgy, hogy nem a hagyományos elbeszélő formát használja. Belőle írtam a szakdolgozatom nagyon régen, imádtam, ahogy szétcsapta, karöltve pár kortársával mindazt, amit az emberek a regényről, mint műfajról addig vallottak.

Anglia partjainál vagyunk, a háttérben ott a tenger, a hat főszereplő belső monológja bontakozik ki előttünk, három férfi, három nő, akik küzdenek közös barátjuk, Percival halálának feldolgozásával. A könyv egyik legfőbb üzenete, mindannyian végérvényesen és öröktől fogva össze vagyunk kapcsolódva, így vagy úgy.

“Happiness is in the quiet, ordinary things. A table, a chair, a book with a paper-knife stuck between the pages. And the petal falling from the rose, and the light flickering as we sit silent.”

A boldogság a csendes, egyszerű dolgokban lakozik. Egy asztal, egy szék, egy könyv, amelynek lapjai közé egy papírvágó kés szorult. A rózsáról lehulló szirom, és a fény tánca, ahogy ülünk hallgatag…

“There can be no doubt, I thought, pushing aside the newspaper, that our mean lives, … put on splendour and have meaning only under the eyes of love” 

Nincs kétség afelől, gondoltam, amint félretoltam az újságot, hogy vacak kis életünk csak a szeretet fényében tud tündöklővé válni, és értelmet nyerni. 

“Things have dropped from me. I have outlived certain desires; I have lost friends, some by death – Percival – others through sheer inability to cross the street.

A dolgok lassan váltak le rólam. Bizonyos vágyakat kinőttem, elhagytam; elveszítettem barátokat, némelyiktől a halál választott el, pl. Percivaltól, némelyiktől a puszta tény,  hogy képtelen voltam átmenni az utca másik oldalára.

MS-Thr-561-2.jpg

“For I am more selves than Neville thinks. We are not as simple as our friends would have us to meet our needs. Yet love is simple.” 

Én sokkal többféle vagyok, mint, ahogy azt Neville gondolja. Nem vagyunk olyan egyszerűek, mint ahogy azt barátaink várnák, hogy aztán nekik azzal jobb legyen. A szeretet viszont egyszerű.

“I am made and remade continually. Different people draw different words from me.”

Én újjá- és újjászületek. Különféle emberek különféle szavakat húznak ki belőlem…

“O friendship, I too will press flowers between the pages of Shakespeare’s sonnets!” 

Ó, barátság, én is akarok virágokat préselni a Shakespeare szonettek lapjai közé…

5d0976fdd9006bf6afbdd7343d21ee3f.jpg

“I am rooted, but I flow…”

Gyökereim velem, mégis áramlok

“The moment was all, the moment was enough…”

A pillanat volt minden, a pillanat elegendő volt…

 

Virginia Woolf: Hullámok (The Waves)

2463c7710a140e0eb6c0b6fb2572400c.jpg