A csöndnek is van ám visszhangja, méghozzá zengzetesebb és tartósabb, mint bármilyen hangé. – Salman Rushdie

Tegnap a Mars Vízöntőbe lépett, ma pedig egzakt együttállásba került az ugyancsak Vízöntőben levő Szaturnusszal. Az újat, a frisset, a lázadást szimbolizáló Vízöntő jegy minősége kezd beszivárogni az életünkbe. Ennek a folyamatnak kezdete és egyben csúcspontja is a mai nap, és az elkövetkező április eleji napok. Hiszen egyúttal ez a két bolygó pont az Uránusszal, e jegy  uralkodójával nehéz fényszögben van. Az asztrológusok január óta erről a konstellációról beszélnek, hogy ez valami teljesen elképzelhetetlenül új helyzetet hoz.

A természet tudja, hogy körforgás van, hogy a lét egyik legmeghatározóbb eleme az, hogy változik minden, mi, emberek sokszor esünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk és annak nyomán éljük az életet, hogy az a jó, ha minden változatlan. Kicsit ezt érzem most sokunkon: legnagyobb félelmünk az, hogy kihúzták alólunk a változatlanság, a mozdulatlanság illúzóját.

Mozdulatlanságra kényszerít minket ez a mostani helyzet, hogy így vegyük észre, hogy része vagyunk a nagy körforgásnak.

Egy homokóra jut eszembe, ahogy peregnek a homokszemek lefelé, kicsit ilyen, a belső utunk, folyamatos változás, minden egyes homokszem, amely aláhull egy változás, veszteség, átalakulás, tapasztalás, megélés során, az odalent felgyűlik, bölcsességgé, hitrendszerré.

A mostani bolygóáállások, és főleg a fent említett három égitest kapcsolódása arra húz minket, hogy a változást, mint olyat, tekintsük kicsit iránytűnek, legyünk rugalmasak, gyorsan reagáljunk a változásokra, keressünk az új helyzetekben új megoldásokat, és sose kint kezdjük, hanem odabent. A felszabadulás felé vezető utat keressük csak. Ne ragadjunk bele helyzetekbe, vagy félelmekbe.

A csend, amiben vagyunk tökéletes időszak arra, hogy leüljünk és számba vegyük, hol szeretnénk változni, változtatni, és most, mivel annyi új vetület, minőség mutatja meg magát a napjainkban szinte minden percben, próbáljuk átadni magunkat a körforgásnak. Engedjük el a kapaszkodókat.

A biztonságunkat úgy tudjuk tartósan  megteremteni, ha az főképp belőlünk fakad. 

A Mars a tetterő bennünk, az akarat, a Vízöntő jegyében a nagy sorsbolygókkal együtt olyan energetika, hogy, ha most figyelsz, megtartod magad. A megtartás egyben erő, a megtartás egyben szeretet, a megtartás bizonyosság is, hogy minden rendben lesz.

A napokban azon gondolkoztam, hogy melyik volt életem legnehezebb időszaka, próbáltam előhívni egy képet, egy pillanatot, ami szimbolizálja azt, mi volt az, amikor azt éreztem, hogy már-már elviselhetetlen, és hogy nincs kiút. Nem céltalanul tettem ezt az időutazást. Hanem ezért, mert azt gondolom minden válság, nehézség azért önt el minket, hogy átfordítson minket a konstruktív, előrevivő megoldások felé. És, hogy most ezt erősítsem magamban és másokban, fontos megérteni: a válság olykor szükségszerű.

Ez a kép jött elő… 7-8 éve volt, egy zebránál álltam a biciklimmel, épp munkából jöttem Pestről, kiskosztümben, autóm akkor nem volt, az egyik oldalon a laptopom lógott, a másikon egy hatalmas bevásárlótáska, otthon várt a 3 pici gyermekem, akik babysitterrel töltötték a napot, aki akkor az egyetlen volt, aki nekem segíteni tudott. Épp válás közepén voltam. Úgy éreztem hegyeket kell elcipelnem a vállamon minden nap. Szóval én a biciklin, amikor megállt a zebránál az egyik ismerősöm, egy  férfi a hatalmas autójával. Állt a zebránál, és csak nézett ki a kormány mögül. Két másodpercnél nem volt ez több. De sose feledem, hogy milyen gondolatok/érzések futottak át rajtam.

Akkor ismertem fel, hogy két lehetőség van: azt a vetületét látom meg ennek a helyzetnek, ami nehéz, a sok hiányt benne, a félelmeimet.  Vagy azt, hogy ez egy hatalmas lehetőség arra, hogy az összes nehézséget, ami ért, arra használjam, hogy átalakulok, hogy meglássam mennyi szeretet volt abban, amiken addig átmentem, és mennyi mély meggyőződés, a saját belső igaz utamba vetett hit, ahogy akkoriban hoztam egyik döntést a másik után. Az utóbbit választottam. Az a pillanat billentett át egy új ciklusba igazából. … Azóta sokminden megváltozott, nem érzek hegyeket a vállamon, nem ‘cipekedem’, autózom, és a biciklimre nem aggatok laptopokat:).

Olvastam egy szép történetet nemrég egy csoportos meditáció kapcsán, ezt megosztom veletek. Az üzenete az, hogy bármiben is vagyunk: “Elmúlik”, semmi nem mozdulatlan. Ha bajban vagy, elmúlik, ha örömben, elmúlik.

A fenti Vízöntő energetika is ezt szórja nekünk most. Hogy csak és csupán a jelen pillanatot tudod feltölteni szeretettel, tartalommal, tudással, bölcsességgel. A holnapot még nem, a tegnapot már nem.

Légy éber és tudatos ezért. Minden percben nálad a döntés, hogy  mit hogyan értékelsz, mit hogyan élsz meg. A változást akarják belőlünk kicsikarni az elkövetkező napokban, hetekben.

Hisz új ciklusba léptünk. És a körforgás sosem áll le.

És akkor itt a mese. Olvassátok:  

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy király, aki egyszer így szólt az alattvalóinak:

– Drága gyűrűket csináltattam és megvásároltam a világ egyik legszebb gyémántját és szeretnék egy üzenetet elrejteni a gyűrűben. Ez az üzenet a hasznomra kell, hogy váljék válságos időkben és az örököseimet is szolgálnia kell. Egy rövid mondatnak kell lennie, amit a gyűrű gyémántja alá lehet elrejteni.

Azok, akik a király szavait hallgatták, mind nagyon okosak voltak, és mindannyian hosszú szakaszokat tudtak volna írni, de nem egy olyan rövid mondatot, mely 2-3 szónál nem hosszabb, ami válságos időszakokban támaszként szolgálhat. Mindenki törte a fejét, de végül nem találtak ki semmit.

A királyt egy öreg szolga nevelte fel. A király édesanyja fiatalon hunyt el és az öreg szolga viselte gondját, így hát a szolgát családtagként kezelték. A király mélységes tiszteletet érzett a szolga iránt, így hát az ő véleményét is kikérte.

Az öregember így válaszolt:

– Nem vagyok sem bölcs, sem tanult, de ismerek egy üzenetet. Az életem során, a palotában töltött éveim alatt mindenféle emberekkel találkoztam és egyszer egy varázslóval ismerkedtem meg, akit az Ön édesapja hívott meg. Hálájának jeléül, ezt az üzenetet adta nekem.

Ekkor, az öreg szolga leírt valamit egy darab papírra és odaadta a királynak.

– Azonban, kérem, ne olvassa el – mondta a szolga a királynak, – hanem tartsa elrejtve a gyűrűben és csak akkor nézze meg, amikor már nincs más választása.

Kisvártatva ellenségek törtek be a királyságba és a király vesztésre állt. Lóháton menekülni kényszerült, és az ellenségek üldözőbe vették. A király csak egymaga volt, míg az ellenségei sokan voltak. Egyszer csak egy olyan helyre jutott, ahonnét már nem volt kiút – egy sziklafal állta az útját és visszafordulni sem tudott – eszébe jutott a gyűrű. Elővette, kivette a papírdarabot és elolvasta a rövid üzenetet, ami úgy szólt, hogy:

“Ez is elmúlik.”

Mihelyt elolvasta az üzenetet, mélységes nyugalom vett erőt rajta. Eközben az ellenségei eltévedtek az erdőben és a lovaikat már nem lehetett hallani. A király mélységes hálát érzett az öreg szolgálója és a varázsló iránt. Ezek a szavak hihetetlenek voltak. A papírdarabot visszatette a gyűrűbe, a gyémánt alá. Azon a napon, amikor visszatért a királyságába, mindannyian győzedelmesnek érezték magukat és nagy pompával fogadták őt és a király fantasztikusan érezte magát.

Az öreg szolga odaállt a király mellé és azt mondta neki:

– Ez a pillanat szintén alkalmas arra, hogy ismét rávessen egy pillantást a rejtett üzenetre.

Mire a király azt válaszolta neki:

– Most, hogy győztem, az emberek ünnepelnek, nem vagyok sem kétségbeesett, sem egy kilátástalan helyzetben, miért is nézném meg az üzenetet?

A szolga így válaszolt:

– Hallgasson rám, ez az üzenet mind a vérzivataros, mind pedig a jó időkben is találó.

A király újra felnyitotta az üzenetet.

“Ez is elmúlik”.

A király újra azt a mélységes benső csendet érezte, mint előtte. Bár éppen ünnepelt, a büszkesége és az egója elillant.

A király megértette az üzenetet, megvilágosodott.

Az öreg szolga így szólt:

– Emlékszik mindarra, ami magával történt? Semmi sem és egyetlen érzés sem állandó. A jó és a rossz pillanatokat, akárcsak a nappalokat és az éjszakákat, fogadjuk el természetes módon, merthogy az élet természetes részét képezik.

(Forrás: Deepak Chopra 21-day-abundance-meditation)

 

One Comment on “A körforgás (Mars-Szaturnusz egymás ölelésében Vízöntőben)

  1. Köszönöm Bea. A történet gyönyörű és időszerűbb nem is lehetne, de ez igaz lesz máskor is…
    Szép, nyugodt, harmónikus, családdal töltött napokat kívánok Neked!

    Liked by 1 person

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: