“… a műsorának második felét most már egészen nyíltan és kizárólag a speciális kísérletezés, az akaratfosztás és -átvitel demonstrálása töltötte ki, noha a kísérő szónoklatokban még mindig a körülírás uralkodott.”

A Plutó ma ‘áll meg’. Illetve, nehéz fényszöget vet a Merkúrra a napokban. 

Van a kint és a bent.

Fontos pillanata ez az évnek.

Csak rajtunk áll, hogyan értelmezzük a valóságot. Szabadságunkban áll szabadnak maradni.

“… nyomban a szünet után egy katonás külsejű, széles vállú úr nem tudta a karját felemelni, mivel a púpos kijelentette, hogy többé nem emelheti föl, s hozzá suhintott egyet a levegőben az ostorával.”

Pár napja nem követem napi szinten a kinti eseményeket. Sajnos szomorúan tapasztalom, hogy erős manipulációval teli a média, amelyben, úgy döntöttem, nem szeretnék részt venni. Pontos adatokat szerettem volna, tényeket, azokat is csak azért, hogy az enyéimet védjem, családomat tartsam, úgy alakítsam a napjainkat, hogy ők biztonságban legyenek. Fontos nekem ugyancsak, hogy szolidárisan forduljak mások felé, akik odakint tesznek azért, hogy a helyzet tartható legyen, akik gyógyítanak, akik helytállnak, s azok felé, akik leginkább kitettek. Sajnos, jelen kaotikus kommunikáció befogadhatatlan lett számomra. A Merkúr nehéz fényszöge a Plutóval a fenti pontos analógiája. Ez a hozzáállás velünk lesz az elkövetkező 1-2 hétben bizonyosan, de gyanítom, hogy hosszabb távon is.

Van, hogy megállok a könyvespolcom előtt (tegnap este is így tettem, és hagyom, hogy, megszólítson egy könyv). Tegnap Thomas Mann Mario és varázslója.

1930-ban jelent meg. És itt beszúrnék egy asztrológiai vonatkozást, merthogy pont 1930-ban ‘fedezték’ fel a Plutót is. Felfedezték, ezáltal a tudatba emelkedett, megjelent a világban az az energia, ami aztán elvezetett pl. a második világháborúhoz, vagy az atombomba kifejlesztéséhez, a hidegháborúhoz, stb. A hatalom, az azzal való visszaélés, ha más uralkodik rajtunk, vagy mi másokon, a tudattalan tartalmak, ezáltal a félelmek, az elnyomás, mind plutói témák.  Skorpió jegy uralkodójaként, a Plutó bevonult a kollektív tapasztalásainkba épp a novella megjelenése idején.

Ébredés után el is olvastam ma reggel újra. Most, amikor egy új valóság felé próbálnak terelni minket a ‘hatalmasok’. Ha hagyjuk. Egy olyan felé, ahol a hatalom az egyénnel olyat is megtehet, amit eddig egyáltalán nem is engedtünk volna. Ami pont azt veszi el tőlünk, ami lényegünk: a kapcsolódást. Magunkkal. Másokkal.

Betereltek minket egy eseményre, ahol  egy ponton már nem tudjuk elkülöníteni a valóságot az illúziótól, a bűvész, az illuzionista szabadon játszik velünk.

Ne hagyjuk.

“Jobbra tőlünk a legelső sorban jelentkezett egy büszke arcú olasz fiatalember, és kijelentette, hogy törik-szakad, ő saját akarata szerint fog választani, és mindennemű befolyásolásnak tudatosan ellenszegül. Vajon mire tud majd menni Cipolla.

Ezzel – felelte a lovag – némileg megnehezíti a feladatomat. Az eredményen azonban az ön ellenszegülése mit sem változtat. A szabadság is valami, ami van, az akarat is valami, ami van; akaratszabadság azonban nincs, mert az akarat, amely a tulajdon szabadságára irányul, a semmibe nyúl. Önnek szabadságában áll húzni vagy nem húzni. De ha húz, helyesen fog húzni – annál biztosabban, minél önállóban szeretne cselekedni.

Meg kell adni, nem választhatta volna jobban meg szavait, hogy ködöt kavarjon és lelki zűrzavart teremtsen…. A bal oldali lap azonos volt a kihúzottal. A szabadságharcos dühösen leült, a közönség tapsolt.”

Idézetek innen: Thomas Mann: Mario és a varázsló

 

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: