A Telihold, vagyis a Hold és a Nap szembenállása odafent, mindig feszes energetika. De most főképp, hiszen az átlényegülés évében, e hónapban a Telihold pont az újjászületés, elengedés, átváltozás minőségeit leginkább hordozó jegyben, Skorpióban áll be. Tovább segít abban, változzunk.

Hold = intuíció, változékonyság, érzelem; Nap = önkifejezés, életerő, akarat.

A kettő egyensúlyán áll vagy bukik, hogy úgy általában békés vizeken evezünk-e vagy sem.

Akinek a születési képletében van ilyen, vagyis Teliholdkor született, az személyiségében is magában hordozza, azt a feszültséget, melyet olykor az érzések és az akarat diszharmóniája okoz, olyat akarunk, ami amúgy érzelmileg nem is olyan jó nekünk, vagy olyat érzünk, amely akadályoz minket az önkifejezésben, abban, ami felé amúgy tartanánk. Az ilyen egyénnek életfeladatai közé tartozik, hogy folyamatos önismerettel harmonizáljon, balanszírozzon akarat és érzés között.

A Skorpió jegy végletessége okán a mostani Telihold is végletes.

A Skorpió olyan,  hogy szeret a problémák gyökeréig hatolni. Tegyük ezt.

Egyértelműen érezzük, hol van egyensúlytalanság, nehézség az életünkben, ami beárnyékolja a napjainkat. Ott most ne puha félmegoldásokkal próbálkozzunk, hanem merészebb lépéseket tegyünk, magunkért.

A Skorpió Telihold energetikája segíthet meglátni, hol szükséges a lezárás. S miben áll, hogyan valósulhat meg az Új Kezdet. 

A Nap Bikában (földies stablilitás, földeltség), a Hold Skorpióban (a lélek, önvalónk átlényegülése):

Amit most meg merünk látni, át merünk lépni, meg merünk küzdeni, amivel szembe merünk nézni, az ebből elnyert változás adhatja meg a továbbiakban majd a biztonságunkat.

Volt egy cseresznyefánk a házban, ami egykor a miénk volt. Beterítette az egész kertet. Szerettük. Tonnányi gyümölcsöt hozott. Az alatt reggeliztünk tavasztól őszig. A gyerekeim éveket töltöttek odafent az ágak között, megmászható volt, a legmagasabb ágig is fel lehetett jutni, és belátni az egész utcát.

Aztán el kellett adnunk a házat, vele a kertet, vele a cseresznyefát.

A cseresznyefával sokat álmodtam még, a gyerekeim is. Olykor belehalunk egy-egy lezárásba, azért, mert akkor nem hisszük el, hogy lesz más. Az elengedés legnehezebb leckéje, az, hogy elhiggyük, hogy, ha engedjük a Régit, lesz Új.

A gyerekeimmel (akik még nagyon kicsik voltak, így csak követni tudták a lépéseimet) leültem és elmondtam nekik, hogy most nem lesz cseresznyefánk egy ideig (és soroltam mink nem lesz még), de lesz más. Sírtak. Én is, de igyekeztem nem mutatni. Mindenesetre azon a furcsa esős napon, azt találtam mondani nekik, hogy én úgy gondolom, hogy fog még állni a kertünkben cseresznyefa.

Aztán telt az idő. Évek. Másfél évvel ezelőtt új helyre költöztünk. A kert közepén gyümölcsfa, ami beterítette a kertet. Teltek a hónapok. Kitavaszodott, a fa virágba borult. Egy meggyfa, gondoltam én.

Aztán eljött a június. És pirosodni kezdtek a gyümölcsei. És pompás cseresznyeszemek csüngtek rajta…

Ha elengedünk olyan helyzetet vagy kapcsolódást, vagy érzést, vagy függést az életünkben, ami már többször, vagy akár már ezerszer megmutatkozott a valóságunkban, mint akadály,

  • mert nem igaz,
  • mert nem mély,
  • mert nem visz előre,
  • mert nem szolgál,
  • mert akadályoz,
  • mert börtön,
  • mert fáj,

egy idő után megmutatkozik az Új…,

s a lehető legmeglepőbb formában teremtődik meg újra… 

épp az a minőség az életünkben, amit ‘el … kényszerültünk’ engedni.

 

Ha bejelentkeznél online asztrológiai tanácsadásra, részletek: itt

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: