2019 februárjától számos írásomban utaltam a két nagy sorsbolygó, a Szaturnusz és a Plutó együttállására, amely szinte présként hat (akár kínzó veszteségeket okozó tapasztalásokat hozhat, korlátokat, szembesülést, fordulatot), főképp azokra, akiknek születési képletében is van a két bolygó között nehéz kapocs. A napokban a két bolygó kapcsolódásának újabb analógiáját, jelentését, jelentőségét fedeztem fel.

Sok idős ember került  nehézségbe, nem véletlen, a Szaturnusz most nagy erőt képvisel odafent. 

Ezen az elmúlt héten volt sokminden odafent, a Merkúr jegyet váltott, három bolygó csatlakozott a Plutóhoz a hátráló mozgásban, a Szaturnusz (hétfőn), a Vénusz (szerdán), a Jupiter (csütörtökön). Vénuszról írtam,  hogy főképp a vénuszi témákban hathat erősen egész nyárig (anyagiak, értékrendünk, párkapcsolat), ha ott nem teljes még a REND, ha ott nincs még egyensúly, és önvalónknak megfelelő berendezkedés az életünkben, akkor ezt most érezni fogjuk, akár nehézségként is. A Szaturnusz jellemzően a korlátainkra mutat majd rá, és, ha még ‘rendetlenség’ az életünkben, arra, a Jupiter pedig életünk mindazon elemeire, amelyek ellene mennek a belső igazságunknak. Szerdán a Mars Halak jegyébe lépett a Vízöntőből és június végéig itt lesz (ami egy higgadtabb szaturnuszi jegy volt, persze az uránuszi hirtelenségekkel is), itt a Halakban megjelenik a hangulatiság, energiánk ingadozó lehet, és az érzelmek jobban elvihetnek, mint máskor, a befelé figyelés, elvonulás jellemezheti energetikánkat.

Amióta március óta egy időre bezárult a világ, az is kiderült hamar, egyes generációk jóval veszélyeztettebbek, mint mások. Akárcsak egy szimpla influenzánál. Elkezdtük őket védeni. És ez így jó.

A nagyon idősek, akik végigélték a 20. század összes viharát, mintha már nem akarnának részt venni, abban, ami most jön, a változásokban, egy részük, kilép.

astrology-saturn-bold-400wA SZATURNUSZ az öregkor jelölője is az asztrológiában, az aggkor.

Jelképe a kereszt és a félkör.

“Az anyag keresztje a lélekre nehezedik.”  (Takács T.: A Fejlődés iskolája)

A Szaturnusz jelzi az időt, a mulandóságot. A földi lét határainak jelölője.

Épp, amikor a Szaturnusz egy pillanatra ‘megállt’, majd hátráló mozgásba váltott, kedd hajnalban elment a nagymamám. 93 éves volt.

1927-ben születni, az pont az, hogy mindent láttál.

A 30-as évek nehézségei, hatalmi, plutonikus eseményei, amik aztán a második világháborúba torkolltak, aztán a háború utáni hideg-háború évei, és sorolhatnánk.

Ezt a hetet, bár odakint temérdek teendőm volt, mélyen befelé fordulva töltöttem, sokat gondolkoztam azon, mi miért, s miért épp most, s, hogy miért volt ő fontos nekem. Az alábbi minőségek egyébként mind a Szaturnuszhoz és Plutóhoz köthetők …

AZ ÁLLANDÓSÁG

Hiszem, hogy nincs egy pillanat, amikor ne lennénk változásban. Ami talán a legszebb az idős családtagjainkban, a nagymamákban, nagyapákban, az az állandóságuk, a változatlanságuk, hogy mernek változatlanok lenni, bármi is odakint. Ellenállnak az újnak.

Talán ez az egyik, ami hiányozni fog, így, hogy ő elment. A rituálék. A megszokásai. A lakása, amiben, amióta eszemet tudom, minden ugyanoda volt helyezve, és mindig csakis ugyanoda. Ez olyan támasz volt mindig nekem. Egy olyan korban, amikor minden változik. A vitrinben az üvegpoharak, a konyha sarkában álló varrógép (a varrógép volt a lakás lelke, sokat ült mellette), a festmények a falon, a gáztűzhelyen a bádogdoboz, amibe a gyufákat dobta. Egy centit sem mozdított semmin az elmúlt 40 évben. Aztán a szokások, megszokások, ahogy egy ideig még nagyapámmal, majd később egyedül leült a konyhánkban és szedte elő  a lekvárokat, vagy a meggybefőttet, vagy,  amit éppen hozott nekünk a boltból, vagy a piacról.  Ahogy, amikor mentem vissza egyetemre vasárnaponként, csomagolta a pogácsákat a lisztes papírzacsiba, hogy még csak ezt az egyet, na meg ezt, de még ezt is, mert belefér. Ezt mindig így, addig, amíg a legfelső pogácsa ki nem pottyant a zsákból, mert annyira tele volt. Egy ponton, a nagymamám már csak hozzánk járt villamossal, és a piacra, ez lett a szenvedélye. Aztán már ez sem ment, legyengült. Maradt a fotel. Igy volt az utolsó képem róla.

Sokat voltam nála, mint kislány. Unokának lenni jó. Valószínű nagymamának lenni is.

A BEZÁRKÓZÁS

Az időskor szerintem egyszerre NYITÁS és ZÁRÁS.

Az elmúlt napok merengésének egyik eredménye, hogy rájöttem, egy ponton túl, egy bizonyos kor felett, az emberek bezárnak. Bezárnak, de mégis adakozók tudnak maradni ennek ellenére. Bezárnak, de bizonyosan nem eseménytelen, amit odabent megélnek. Hisz tenger idejük van elmerülni… Ilyen volt a nagymamám is. Addig sütött, amíg bírt. És segített, ha tudott. Ami egy csoda. Valami rebellis módon járta a saját útját viszont, amibe senkinek nem volt beleszólása. Oda nem volt bemenet. Mondják, hogy egy bizonyos kor felett asztrológiailag a HALAK jegy minőségeit visszük, a 12-es ház jelölője a képletben, a teljes befelé fordulás, bezárkózás. Csend. Ha hozzá mentem, a csendbe mentem.

A MÚLT

Ők nekünk a múlt, csak ők tudják mi volt. Mi nem férhetünk hozzá.

Én mégis mint kislány, azt gondoltam, ha nála vagyok, ott vele, a lakásában, akkor a múlthoz is hozzáférhetek. Nagy dolog volt, ha megengedte, hogy kinyissak egy-két fiókot. Régi igazolványok, fotók, csipkegallérok, órák. Oda voltam.

8b616e8b551abb03713eea8da848f9fdAz is most jutott eszembe, mert eltemette az elmúlt 40 év, de érdekes módon az elmúlt napokban kiástam, ahogy nála felébredtem reggelenként a rekamén. A redőnyt este ő lehúzta, de nem egészen, így, amikor reggel keltem, a szobát elöltötték az apró fények. Imádtam. Mindig úgy tettem, mintha még aludnék, hogy sokáig tartson, mert, amikor észrevette, hogy ébren, bejött és felhúzta a redőnyt. Aztán kimentünk reggelizni a hűvös konyhába. Felnőttként, mindig olyan helyen szerettem volna élni, ahol van redőny. Most épp ilyen a szobám. És figyelek, hogy reggel, ha kelek, épp így pöttyözzön a nap.

A lakásában ott volt minden lépésnél a múlt. Még, ha fiókokba rejtve is.

Egyszer, ha jól emlékszem eljött velem Tapolcára, és sétáltunk egyet a parkban. De, most, hogy tovább gondolom, lehet, hogy ez meg sem történt. Csak erre vágytam volna nagyon vele.

Februárban került kórházba, onnantól nem lehetett otthon. Épp akkor, amikor 1-2 hétre rá, a kórházak nehézségbe kerültek. Akkor indult a hanyatlás.

AZ ELENGEDÉS

A hanyatlás, s amikor elveszik az erő.

Ahogy gyengül a test és a szellem, elkezdődik a hanyatlás. S benne ott az elengedése mindannak, ami volt. “Az anyag keresztje a lélekre nehezedik”. A Szaturnusz.

A KILÉPÉS

Sokat gondolkoztam azon, hogy azok, akik most nagybetegen kórházban voltak az elmúlt hetekben és nem tudtak úgy kilépni, hogy mellettük legyenek a szeretteik, egyedül kellett megküzdeniük, ezt miért kapták. Nagymamám is így ment el.

Ez igazán a Szaturnusz/Plutó együttállás minősége = Elzárva másoktól, elmenni. Szomorú. De el kellett fogadni.

Ez évben sokmindent el kell fogadni (Jupiter/Plutó együttállás Bakban).

Kicsit olyan hangulatban voltam a héten, s még most is így vagyok, mint, azokon a régi reggeleken, amikor kislányként, nem akaródzott kibújni az ágyból, hogy lássam még az apró fényekkel teli szobát, ami amúgy ő volt igazából, amibe mindig megérkeztem, amikor fogadott, s  … mindaz, ahogy élt, aki volt, minden mozdulatlanságával: az a csend, az a varázs, az a biztos pont, az az erő.

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: