Egy kert mindig annyi történetet hordoz.

Olyan helyre születtem, dédszülői házhoz, ahol a kert az élet közepe volt. Birsalmafa, kis zöldre festett kerti csap, labirintushoz hasonlatos veteményes, krumplibogarak, a friss borsó illata, kitaposott utak az ágyások között, gyümölcstől roskadozó ribizlibokor, rózsával befuttatott veranda…

A kert, kicsit olyan, mint a lélek. S a lelkünk, mint egy kert. Gondoznunk kell. Locsolnunk kell, hogy növekedjen, hogy termés legyen, gazolnunk, hogy rendben legyen, és kapálnunk, hogy porhanyós legyen a föld.

Tegnap megálltam a kis fügefa előtt. Szereti ezt a kertet. Átültettem ide, nem tudtam elengedni. Ugyanis hozott nekem egy fontos üzenetet egykor.

Vannak találkozások az életben, amit sose feledünk. Jönnek tanítók az életben, akik olykor ‘fel-, vagy továbbsegítenek’. Nekem ilyen volt ez a kis fügefa is.

Egy tavaszon megismertem valakit, egy idegent. Annyi szerepe lett csak az életemben, hogy nekem ajándékozott egy fügefát. Aztán eltűnt. Egy  áprilisi enyhe tavaszi napon, ott állt előttem, és váltig hajtogatta, hogy szeretne nekem ajándékozni egy fügefát. Fogadjam el. Én nagyot nevettem, hisz, mondtam, 150 km-re vagyok otthonról, vonatoznom kell, metrózni, nem tudok most hazavinni egy fügefát. Plusz, nem értek a fügefákhoz. Félek, tönkreteszem.

De ő nem hagyott, nem fogadta el az érveimet, sarkon fordult, és elszaladt a kertjébe a fügefáért. Leroskadtam egy padra. Teljesen kiakadtam.

Mielőtt elkezdtem 8-9 éve asztrológiát tanulni, nagyrészt tudattalan mechanizmusok, irányították az életem, ami jó, viszont kevés volt az önismeretem, s emiatt sokat szenvedtem. A krízis, amibe belerohantam jópár évvel ezelőtt jórészt csekély önismeretemnek volt köszönhető. Minden romba dőlt, amiben addig hittem.

Az asztrológia segített ki a mélységekből, a bizonytalanságaimból, az indított el egy küzdelmes, de izgalmas önismereti úton. 

A Rák jegy a GONDOSKODÁS jelölője az asztrológiában. A gondoskodás fogalmát sokszor jelentéktelennek érezzük, és úgy is kezeljük, mondván, gondoskodni mindenki tud. Én is ezt hittem magamról. 

Közben, talán legnagyobb szenvedéseink gyökere épp abban rejlik, hogy nem tudunk jól gondoskodni. Merthogy:

  • gondoskodnunk kell másokról
  • gondoskodnunk kell magunkról
  • s, azt is meg kell tanulnunk, hogy rólunk gondoskodhassanak, ha úgy hozza az élet.

A gondoskodás témája körülöleli az egész életet. Van, aki ebben ügyes, van, aki tanulja, egész életen át. (A Rák jegy dominanciájával születettek vénájában van a gondoskodás: Nap, Aszcendens vagy Hold Rák jegyben). 

58f0a2c032b25a529bd87f76b718a711

De térjünk vissza a történetemhez. Szóval ültem a padon, és dúltam-fúltam. Nem értettem, miért borított ez ennyire ki, aztán tisztult. Az idegen rám erőszakolta a kis fügefát. Úgy akart gondoskodni rólam, ahogy én baromira nem kértem, hogy gondoskodjon. Ez fektetett ki. Mivel akkor még erősen adtam a megfeleléseknek (ami a Mérleg Plutós generáció –  1970-1981 – egyik nagy keresztje), nem kezdtem el toporzékolni, hogy nem viszem a kis fügefát, hanem megadóan leültem a padra. És vártam. Hogy hozza.

Az idegen boldog volt. Átadta a fügefát, ami baromi nehéz volt, mert kis dézsába volt ültetve baromi sok földdel. Én ezt éreztem:

  • belém gázoltak
  • olyat erőszakoltak rám, amit nem akartam
  • el se tudtam képzelni, hogyan bírom hazacipelni
  • s szorongtam, hogy nem tudom majd a kis fát életben tartani (mert valljuk be a fügefákhoz nem értettem).

Ahogy megérkezett hozzám a fügefa, arra is rájöttem, az idegen tükröt mutatott. Épp így gondoskodtam olykor én is. Túlzóan, saját határaimat és mások határait, átlépve. Nőként halmozottan nehéz olykor jól gondoskodni, annyira a lelkünk része, a Hold, mint a női oldal jelölője, nem véletlenül a Rák jegy uralkodó bolygója. Női megéléseink egy nagy részét a gondoskodás leckéje hatja át. De férfiként is lecke ez. Hisz a férfinek is van női oldala.

Szóval a tükörben ezt láttam: Ilyen az, amikor úgy gondoskodunk a másikról, hogy az nem is kéri. 

Megfogtam a kis fügefát, és valahogy felküzdöttem a vonatra. Végigutaztam vele egy-két megyét, aztán átkeltem vele egy-két metróaluljárón, majd újra vonat. Az állomáson pedig betuszkoltam az autómba. Hazaértünk.

Másnap tanácsot kértem kerthez értő barátaimtól, hogy hogyan tovább. Elültettem. Őszig nem is volt semmi gond. Egy-két levél kibomlott. Aztán október táján, elhullottak a levelek, és olybá tűnt, a kis fa elhalt.

Pánikba estem, kiszedtem a földből, és átültettem egy dézsába, a fészer mellé tettem. Kiborultam, mert ‘tudtam’, hogy ez lesz. Kitavaszodott. A kis fügefáról majdhogynem elfelejtkeztem. Ahogy költöztünk tovább, viszont ráleltem a fészer mellett. Az éppen kibomló zöld levelekkel. Élt. És rám nevetett.

Most itt van velünk az új kertben. Átültettem, szereti itt.

Volt, hogy alulgondoskodtam az életben (főképp magam felé), volt, hogy túl (főképp mások felé). Amint ezt az asszimmetriát megértettem, az élet könnyebb lett. Szabad.

Nézz rá:

  • hogyan gondoskodsz magadról (az öngondoskodás nem önző dolog, hanem szükségszerűség)
  • hogyan gondoskodsz másokról (tiszteletben tartod-e a másik határait, és a magadét?)
  • meg tudod-e engedni másoknak, hogy gondoskodjanak rólad?

A kapcsolódás az élet része, ennek egyik szelete a gondoskodás bennünk.

A kapcsolódás magaddal és másokkal határozza meg az érzetet, ahogy élsz. A gondoskodás magadról és másokról ugyancsak meghatározza azt, ahogy élsz.

Hogy ennek egyensúlyát tartani tudjuk, jó, ha van kis önismeretünk.

Csak önmagunk kitartó, s olykor küzdelmes felfejtése, és a kapcsolódásokra való hajlam és nyitottság, segíthet abban, hogy megmaradjunk a szabadságunkban, és meghagyjunk másokat is a szabadságukban.

Persze, ez leginkább, tapasztalással, nyitottsággal, kockázatvállalással érhető el. Az érzelmek mutatják, merre az irány. A Rák jegy, s ezzel a Holdunk mutatja a születési képletben hogyan és mire vagyunk leginkább érzékenyek. Mindenki más érzékenységgel bír.

Érzéseink nyomán kapcsolódunk. Nem rációval. Aki azzal, az nem kapcsolódik, hanem a biztonságát keresi, kívül. Az érzés befogadás, ez a női oldalunk, ami mind a férfiban, mind a nőben ott van. 

Úgy gondoskodni, hogy közben tiszteletben tartjuk a határainkat és a másikét is, egyensúlyt hoz az életbe. Szimmetriát. Bizalmat. Szabadságot. Magunknak, és mindazoknak is, akikkel kapcsolódunk. 

A kis fügefa ebben a kertben szereti a fényeket, a földet.

Tovább már őt nem viszem. Csak azt, amit hozott nekem.

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: