A májust nagyban meghatározta, és a hónap utolsó hetét is a Vénusz és a Neptun közötti nehéz fényszög, és persze az, hogy a Vénusz immár hátráló mozgásban van.

Irtam már erről pár gondolatot, hogy ez évben megmérettetnek a kapcsolódásaink, ezzel mi is erősen.

A(z eddigi) döntéseink, választásaink kerülnek tesztelésre vénuszi témákban.

Épp azért, hogy kitisztázzuk, a jövőben hogyan szeretnénk igazán kapcsolódni a másikkal, s hogyan már nem. Hogy letisztázzuk, mi igaz, és mi nem, és végre ne mossuk el, ami van, ne ringassuk magunkat illúziókba.

Olyan helyzetekbe kerülhetünk, hogy oda képzelünk lelkiséget, ahol nincsen. Azt akarjuk, ami nem megvalósítható. Olyanra vágyunk, ami elérhetetlen. Olyasmiben hiszünk, ami nem reális. 

Merthogy a Vénusz jelzi a kötődéseink, szerelmeink, vágyaink irányát, minőségét, míg a Neptun a bennük rejlő lelkiséget… A párkapcsolatokban rejlő igaz lelkiség, vagy tovább bomlik, kibomlik, vagy végképp elhal. A változások évét éljük. Most ebbe a Vénusz ez évi mozgásai és fényszögei is besegítenek majd.

A magyar nyelvnek vannak furcsa szavai. A ‘szemfényvesztés’ szót tudnám hozzárendelni a Vénusz/Neptun kvadráthoz, ami most az égen, már május 20 óta újra.

  1. A szemünk fénye, s tudatosságunk, a belső erőnk

ed242f6716379e8a0fb62d7f664bbefaA szem az asztrológiában a Nap. A látás, a szemünk fénye, a fényünk, az önbizalmunk, a tudatosságunk jelölője, a belső erőnk.

A szem fényének az elvesztését már sokan leírták költők versben. Főképp szerelmes versekben. Nem véletlen, hogy épp ott. Ha egy kapcsolatban a szemünk fénye tompul, az jele annak, hogy nincs benne annyi öröm, ami éltetheti annak fényét.

Ha kapcsolódunk, elsősorban egymásra vetülő tekintetünkkel tesszük ezt:

Park fái alatt kávéház sarkában téli fagyon s nyári mezőkön
Tágult szemek és lecsukódók és ködbeveszők és könnybeborulók
Végtelen tükrök sora egymás szeme a szembogarakban…”

Karinthy Frigyes: Szemek szimfóniája

Egy kapcsolat csak akkor jó talán, ha nem kisebbíti, hanem megsokszorozza a másik erejét is, ezzel megsokszorozza a szemek fényét. 

2. A tisztánlátás

Sokak mondják, nem látnak most tisztán, káosz, bizonytalanság. Hogy csalódottak. Hogy nem működik, pedig azt hitték fog.  Hogy belekavarodtak. Ez történik akkor, ha a Neptun támad egy olyan minőséget az égen, mint a Vénusz. Legmélyebbnek hitt kötődéseink kerülhetnek ezekben a napokban tesztelés alá. Egyszerűen elhull, ami nincs, s csak a képzeletünkben élt.

Neptun az álmok, az illúziók jelölője. Ha olyanra vágytál, ami igazából elérhetetlen, ha olyat képzeltél, ami nem volt valós, most elvész. Fontosak a határok most. Voltak-e határaid a kapcsolatban. Volt-e köztetek megegyezés?

A folytonos odafigyelés a másikra, a ‘szemkontaktus’, a kapcsolódás állandósága nem kötés, úgy vélem, nem birtoklás, hanem pusztán a bizalom jele, jelölője. 

A Neptun hátráltat minket a tisztánlátásban, épp azért ködösít, azért teremt bizonytalanságot, labilitást, kuszaságot most, pont, hogy végre elinduljunk, és oszlassuk fel a ködöt, ami megakadályoz minket a tisztánlátásban.

Tehát ez időszakban, amikor ez a fényszög ott az égen, nem az a cél, hogy vágyaink beteljesüljenek (emiatt most sokak szenvednek), hanem az, hogy álljunk meg, és nézzünk rá eddigi döntéseinkre, választásainkra e téren.

Egy feszült pillanatban vagyunk, amikor, ha fáj, azért fáj, mert mi teremtettünk bizonytalanságot azzal az életünkben, hogy eddig nem álltunk meg, és nem néztünk kellően szembe a döntéseinkkel.

A Neptun a teljes határtalanság, elmosódottság energetikáját csapja a vénuszi témákhoz.

Ahol határtalan voltál, az most visszaüt.

Egy kapcsolatba bizonyosan kell a szimmetria. Ezzel jön aztán a stabilitás. Ezzel az egyensúly. Ezzel a biztonságnak az az érzete, amibe simán nagy szeretettel és bizalommal beledőlhetünk.

3. A szembesítés

Ez az időszak, mivel ráadásul épp Ikrekben jár a Nap is, Vénusz is, jó arra, hogy szembesüljünk, és szembesítsünk. Tisztázó beszélgetések… A tiszta kommunikáció most segít tovább…

Most ki kell beszélni mindent, ami nincs bennünk helyén.

4. A szemfényvesztés

Ez az időszak sajnos olyan kapcsolódásokat is leleplez, ahol egyik fél a szemfényvesztés technikájával élt, tehát nem volt őszinte. Ha ilyenbe keveredtünk, most erős csalódást érezhetünk. A Neptun egyik analógiája épp a csalódás. Persze a csalódás érzetét lényegében mi hívtuk elő, azzal, hogy nem voltunk tisztában a valósággal.

Ebben az évben, minden olyan kapcsolódás, ami tiszta, mély, és ‘lélektől-lélekig’, az mélyül tovább. Ami meghaladott, az egyértelműen nem.

Amennyire megdolgoztathat minket ez az energetika, ami odafent, s mint tudjuk, ami fent, az kicsit lent is, annyira előrevivő is.

Azt mondjuk, hogy a Neptun a Vénusz magasabb oktávja, egy helyen szellemesen így fogalmaztak, olyan, mintha a Neptun a 2.0-ás verziója lenne a Vénusznak. A Neptun segít most, hogy megvalósuljon az ‘upgrade’.

Minőségi változást idézhet elő ez az időszak. Sok felismerést hozhat.

Volt a karantén, már az is hozott egy-két furcsa tapasztalást párkapcsolati téren. Megmérettettek kapcsolatok. Megláthattuk kire számíthatunk. S kire nem. S azt, akivel kapcsolódtunk vagy élünk, azzal meg van-e még a kellő mélység, s lelkiség, ahhoz, hogy mindkét fél számára egy stabil, érzelmi biztonságot nyújtó közös vállalás legyen.

A Vénusz és a Neptun, és a titkos kert

Most az a pont van, amikor el kell mennünk a Falig. Vagyis akkor lesz jó, és akkor lesz változás, ha nem kötünk kompromisszumokat. Szembesülünk. Szembenézünk. Szemrevételezünk. Odakint sosincs teendő, mindig csak idebent. Ilyen szempontból a Másikkal ilyen szempontból ‘nincs’ teendőnk, hiszen őt megváltoztatni nem tudjuk, nem lehet.

A Vénusz/Neptun ilyen….

Mondjuk sétálunk egy nagy kőfal felé, amin azt gondoljuk, hogy ott egy kis kapu, és majd lenyomjuk a kilincset, belépünk, s odabent csodás titkos kert. Pont, amire vágytunk. Aztán, ahogy közeledünk a Falhoz, kiderül, nincs kis kapu, és így nincs is rajta kilincs, az csak a képzeletünk szüleménye volt. Csak a Fal van, amin áthatolni nem tudunk. A Falat mi emeltük magunk elé tudattalanul. Nem más. S döntéseink nyomán lett.

Tehát egyet tudunk tenni, miután felismertük, hogy semmi repedés vagy átjáró a Falon, hogy megadóan leülünk a Fal tövében, és magunkba mélyedünk. Miért a Fal? Miért a csalódottság bennünk? Hogy miért is gondoltuk, hogy van kilincs és kapu…?

Ha a Fal tövébe telepedtünk, azzal annyit már elértünk  hogy a Fal mögöttünk, az új döntéseink, választásaink előttünk. És az is valami.

Talán csak az hozhat igaz változást, ha mi változunk.

Ha nem látsz tisztán, itt jelentkezhetsz be személyes vagy online tanácsadásra:

barnabea224@gmail.com

 

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: