Azt vettem észre, hogy minél többet foglalkozom önismerettel, minél inkább mélyülök önmagam elfogadásában, értelmezésében, minél közelebb kerülök ahhoz, ki is voltam egykor és ki vagyok most, minél nagyobb bennem az elköteleződés a saját egyedi utam iránt, annál több Segítő jelenik meg az utamon.

A Segítők, mint egy zseblámpával a sötétben oda világítanak, ahol, azt érzem, csak egy kis jelre lenne szükségem, hogy a mozdulatlanságomból kimozduljak. Hogy, ahol szűk(ös), ott tágítsak, ahol homályos, ott tisztábban lássak. Ők ezt hozzák. Valahogy, önzetlenül.

Van, aki az egész életre jön, s nem tágít ‘mellőlem’ sosem. Van, aki egy-két pillanatra nyilvánul meg az életemben, csak azért, hogy azt, amiben épp vagyok, megértsem. Van, aki hosszú évekig velem, majd egy nap furcsa módon ködbe vész.

Régen, amikor nem voltam ‘biztos’ magamban, ha egy ilyen ember ellépett mellőlem, összeomlottam, nem értettem akkor, hogy, ahogy és amikor kilép, azzal is segít nekem.

A Segítők lehetnek barátok, szerelmek, munkatársak, a szomszéd, de teljesen ismeretlenek is. 

Régen véletleneknek tekintettem, ha valaki olyanba botlottam, aki aztán fontos lett.

A véletleneknek tűnő ‘véletlenek’-re, vagyis a csodákra, az egybeesésekre most már más szemmel nézek. Úgy, hogy mindez ajándék. S mivel ajándék, ezért elfogadom, de, ha átalakul, ha másba fordul, elengedem. Hiszen így is, úgy is ajándék volt az életemben az a minőség, amit a Segítő behozott.

A Segítőt úgy ismered fel, hogy vagy jóindulattal van feléd, ez benne végtelen, vagy úgy, hogy egy leckébe hív, szembesít, konfrontál egy olyan minőségeddel, ami elől addig elbújtál. 

A Segítő épp ott segít, ahol neked nehéz.

693df07e0f31a0b024e9529ff42718b2

Amikor a gyerekeim picinyek voltak, és hosszú évekig egyedül kellett mindent megoldanom, felbukkant egy extra nagymama. Egy régi szomszéd, aki nem tágított mellőlünk, hiába költöztünk el, jött utánunk, és olyan volt nekünk, mint, maga a csoda megtestesülése, teli szeretettel felénk, elhalmozott minket épp azzal, amiben hiányunk volt. Nekem bizalmasom lett, a gyerekeimnek társaság, nagymama, végtelen öröm és szeretet. Támogatása azért volt különleges, mert a tiszta öröm és odaadás mozgatta. Sokat nevettünk vele, olyankor is, amikor nem volt jellemző rám, hogy tudtam vola szívből nevetni.

Aztán egy napon felállt, teljesen érzelemmentesen, s azt mondta, már  nincs rá szükségünk, a gyerekek is megnőttek. És igaza volt, kijöttünk a gödörből, engem újra át tudott járni az öröm, s ezzel a gyerekeimet is.

Sose jött többet. Mivel akkor én még nagyon ragaszkodó voltam, napokig sírtam utána. Nem értettem. Ő volt az utolsó olyan, akiért sírtam ilyen tekintetben. Ott értettem meg, hogy mindenkinek olyan más az útja. Az utak elágazhatnak. De, ez nem baj. Mert épp ebben áll az életben megbújó szabadság élménye. Hogy kapcsolódunk szabadon, de dönthetünk másként is, szabadon, s szabadon hagyjuk a másikat bármely döntésében.

Volt olyan Segítőm is, aki csak kimondott egy, azaz egyetlen mondatot és elment. S nekem épp az a mondat kellett, hogy megértsem, miben vagyok. 

Voltak olyan segítők, akik másként látták, élték az élet örömeit, és abba hívtak be, merjem megadni magamnak az öröm új minőségeit.

Voltak olyanok, akik a munkám terén álltak sziklaszilárdan mellettem, ha nehézség ért, akkor nem hagytak kibillenni, megtartottak, megnyugtattak.

Voltak olyanok, a szerelmek, akik úgy segítettek, hogy elkezdték sorolni mit látnak bennem, és mit éreznek, ha velem kapcsolódnak. Ezzel mintegy fogták a kezem, hogy felismerjem a saját egyediségem, s mélységeim, mint Nő, mint Ember.

Voltak olyanok, akik zavarba ejtően sokat segítettek önzetlenül, s szemükben azt láttam, ne csodálkozz, ennek így kell lennie, s segítettek abban, hogy elfogadjam másoktól a segítséget. Az volt a szemükben, nekem ott most abból sok van, amiből most neked kevés. Szívesen adok belőle.

Aztán vannak olyanok is, akik pár évente felbukkannak, hogy megkérdezzék, minden rendben-e velem. Ezzel emlékeztetnek arra, aki voltam egykor, sok éve, s arra, hogy azóta milyen hosszú utat jártam be.

S vannak azok a barátok, akik egyszerűen nem tágítanak. Akkor sem, ha csak ritkán tudunk személyesen. A barátság szép példája annak, hogyan lehet úgy kapcsolódni, hogy abban nincs megfelelés, nincs követelés, csak megengedés és elfogadás, s a közös élmények ereje.

Kik lehetnek a Segítők?

  • Például egy dédnagymama, aki merte járni a saját útját, és akkor is tudott nevetni, ha odakint csupa nehézségei voltak. Felnéztem rá, mint kisleány.
  • Egy főnök, aki amikor te terhek alatt, és bepánikolsz, s hozzá fordulsz segítségért, felnevet, s azt mondja, te tényleg ezen stresszelsz, ennél fontosabb dolgok is vannak az életben.
  • Egy barát, aki látván, hogy épp az átalakulásnak azon pontján vagy, hogy egyedül lehet, elvesznél, megfogja a kezed, és elhív egy csodás utazásra. Hogy ‘kimozdulj’.
  • Egy szomszéd, aki önzetlenül segít, és hordja neked a termését a fáról évekig. ‘Táplál’.
  • Egy olasz nagyapa a lányával, akibe belebotlasz egy gyönyörű nyaraláson tinédzserkorodban, és érthetetlen módon bepakol téged és a barátaidat egy autóba és elvisz egy egész napos alpesi autózásra, a kazettaválogatásának zenéi mai napig a fülemben, ahogy autózunk a 2000 méter magas hegyek között. Ezzel megérted, hogy egy Nap szépsége a végtelenig fokozható, tágítható.
  • Egy társ, aki szembesít azzal, amit addig nem láttál meg, ahol nem képviseled magad, ezzel segít, hogy sarkadra állj.

Ahogy telnek az évek, egyre inkább az a benyomásom, hogy mindenki külön belső utat jár. Ezek az utak keresztezhetik egymást. Van, hogy évekig egy utat járunk a másikkal, van,  hogy egy pillanatra állunk csak meg ugyanannál a kereszteződésnél. Egymásra nézünk, továbbmegyünk. Vannak, akik mint mérföldkövek az úton, mindig tényezők lesznek az életünkben.

Ennek az évnek egyik fontos üzenete, hogy merd jobban megismerni magad. Mélyülj önismeretben. Ezzel mélyíted a kapcsolódásaidat is. Ezzel komfortosabban mozogsz az utadon. Ezzel lehet olyan jeleket, vagy Segítőket is észreveszel, amelyeket/akiket addig nem. Azokat/őket fogadd, engedd. Az úton légy rugalmas. Légy megengedő. Szabad. S hagyd meg a másikat is a szabadságában. Ismerd fel, hogy egy Segítő egyébként épp azért tud melléd állni ideig-óráig, mert azt te megengeded.  Lásd meg a látszólagos veszteségeidben is az értéket.

Igy lehet ennek az évnek az elengedésre, elfogadásra kiélezett energetikáját leginkább kihasználni. S ezzel sokat fejlődni.

 

Photo: Pinterest

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: