“A nagy fordulat egy ember életében:
‘nekem mi jut?’ helyett: mi fakad belőlem?’
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló.

(Weöres S.)

Egy olyan évet taposni, aminek a végén lesz egy Szaturnusz/Jupiter együttállás Vízöntőben, amellyel egy 200 éves földies ciklust fejezünk be, és egy levegős 200 éves ciklust kezdünk majd, élmény.

95336373_2544802618954657_5201781372045230080_n

 

Ez az év azért jó, mert az irányok, irányultságaink erősen átalakulhatnak bennünk.

Többeken látom, hogy április óta nagy fordulatot vett az életük. A fordulat elég, ha belül elindult, az hozza majd a kinti átfordulást is. Hamarosan.

Mi a fordulat? 

Fordulat = (1) megfordítom, amiben vagyok, feje tetejére állítok mindent, hogy lássam, más szemszögből is, (2) ezzel szemléletet váltok, (3) ezzel irányt váltok, (4) ezzel életmódot váltok, (5) ezzel átértékelem azon életterületeimet, amelyek, esetleg, már jó ideje be/leálltak.

Ha azt érezzük, ‘leállt’ az életünk egy területe vagy egy olyan helyzetben ragadtunk, ami semmiképpen nem tartható, mert feszít, mert méltatlan, mert kinőttük, ott most a fenti energiák abban partnerek, hogy

  • álljunk tovább,
  • álljunk fel végre,
  • álljunk ki magunkért,
  • álljunk meg, és kicsit figyeljünk befelé, mi nem stimmel, hol nem értékeljük a helyén magunkat, másokat, a kapcsolódásainkat.

Egy-két hónapja írtam, hogy a Vénusz ebben az évben aktívan besegít ebbe a folyamatba, hisz hátráló mozgásával az alábbi területeken alakíthat rajtunk:

  • mi nekem az érték, s mi már nem?
  • rendben van-e az önértékelésem, ha nem, miért nem?
  • rendben van-e a párkapcsolatom, ha nem, miért nem?
  • helyén kezelem- e az anyagi értékeimet, ha nem, miért nem?

Április közepén elindult a Vénusz hátráló mozgásának árnyékidőszaka, talán akkor már sokak érezhették, hogy, ahova nem figyeltek eddig fentebb említett tematikában, ott jönnek a leckék sorra, és a leckéztetők. Május 13-án aztán a Vénusz ténylegesen elkezdte hátráló mozgását (erről az időszakról egy másik írásom: itt), és beindult a gépezet. A vénuszi témákat nem söpörhettük a szőnyeg alá. Új megoldásokat kellett keresnünk.

Az ez évi vénuszi hátráló időszakot még megfűszerezte a több hetes karantén, amiben áprilisban még benne voltunk, s egyszerűen felnagyult minden megoldatlanságunk, akár az elviselhetetlenségig. Be voltunk zárva, azzal, amiben voltunk, és azzal, akivel éppen kapcsolódásban voltunk.

Ha épp egyensúlyban voltunk, akkor persze úgy talált meg minket a bezártság, akkor ennek az egyensúlynak adhattuk át magunkat, és mélyülhettünk ebben.

Ha egyensúlytalanságban talált minket, akkor az lett a mindennapok meghatározója. De az inga sokkal jobban kilendült. Kicsit megállt az idő.

Achilles és 2020

Azt gondolom, mindenkinek van Achilles-sarka, ahol nem szívesen áll bele a fejlődésbe, ahol nem szívesen változik, de, ahol baromira fáj és gyulladt. Épp, ott, ahol az Achilles-sarkunk, ahol nehéz nekünk, ott nehezülhetett tovább az elmúlt 2-3 hónapban… Szerintem igazából mindenki tudja, hogy melyik ez a pont, terület, ahol nehezen mozdul. Oda ment most a fókusz.

Áprilisban, az árnyékidőszakban már jöttek jelek, hogy, ha változatlanul akarunk haladni tovább, akkor olyan nehézségeket kell magunkra venni, sziklákat a vállunkra, ami lényegében lehetetlen.

Vágyak, illúziók, vs realitás

Május közepén, amikor a Vénusz ténylegesen elkezdte hátráló mozgását, tovább sűrűsödött  levegő. Tehát, értékeim, értékrendem, önértékelésem, önbecsülésem, kapcsolódásaim, párkapcsolatom, s az ezekkel kapcsolatos vágyaim, illúzióim, vs realitás, összecsaptak.

A római légió teknősbéka harci alakzata jut eszembe. A pajzsok, amikkel bevédtük magunkat a lényegi változástól, amivel kivédtük az ütközés, a (meg)ütközés lehetőségét, a szembesülés erejét, ami mögé elbújtunk, szimplán azért, mert féltünk, mi jön, ha változtatunk. Vagy épp attól, féltünk, hogy nem jön semmi, s nagy űr tátong majd (ami butaság, mert ami elvész, a helyett mindig lesz más).

A pajzsokat most le kellett engedni, és félre kellett dobni. Valami ilyesmi volt a levegőben az elmúlt hónapban. Beleállni a fordulatba…

Készül a színpad az Újnak…

Az elmúlt hónap ilyesmi volt. És, június 25-én, amikor elindul előre újra a Vénusz, ha  nem rettentünk meg, már jóval oldottabban és tisztábban tarthatunk tovább. A Vénusz hátrálásának árnyékidőszaka még velünk lesz július 25-ig, tehát addig még odakint nem lesz jellemző nagy, fizikai síkon is tapasztalható kézzelfogható esemény. De odabent már készen a színpad, az új jelenethez.

Ha tettünk, a belső fordulat bennünk, odakint is fordulatot hozhat az év második felére.

Ha elfordulunk a változástól, s tartunk tőle, akkor az egyensúlytalanságok irányvesztést okozhatnak, erős érzelmi bizonytalanságot, esetleg félelmeket. Akik március óta befelé is figyelnek, és tesznek magukért, azoknak jobb irányt vehet az életük. Ott, ahol legnagyobb bizonytalanságaik, ott lelhetik meg a legfontosabb válaszokat, a legnagyobb igazságokat.

A nagybolygók összeadott ereje (Szaturnusz, Plutó, Jupiter), most abban segít, hogy egyértelműen látjuk majd, melyik irány a jó irány, mert, amint indulnánk a felé, ami nem a mi irányultságunknak megfelelő, ott majd mindig visszaterelnek minket a helyes irányba.

Ezért jó ez az év a belső fejlődés szempontjából. Nagy a nyomás, és nem hozhatunk fel mindenféle kifogásokat. Arra vonatkozóan, miért nem mozdulunk. Ha nem mozdulunk, akkor kicsit meglöknek minket. Ott, ahol lényegében már egy krízis közepén ülünk. Ott tennünk kell.

Ezt a ‘lökdösődést’ megtapasztalhattuk az elmúlt 2 hónapban vénuszi témákban. Láttam május vége felé pár ismerősömet, akik olyan erős helyzetekbe keveredtek, főképp a Vénusz neptuni kapcsolódásai miatt (erről olvashattok bővebben: itt), hogy az minden erejüket felemésztette. Annyira kifulladtak, hogy nem hoztak fel újabb és újabb kifogásokat, hogy miért nem változnak, hanem csak fogták, és változtattak.

Fordulat következett be az életükben. Vagyis kifordultak a helyzetből, de nem maradtak mindeközben ugyanazok, hanem lezártak egy ciklust, egy minőséget, ami már járhatatlan, és kinyitottak egy újat, mint, amikor egy szekreter fiókjait tologatjuk ki-be. Egy olyan fiókot nyithatunk most ki a szekreterben, amibe eddig nem mertünk nyúlni, melynek tartalma eddig ismeretlen volt, de épp ezért magában rejti annak lehetőségét, hogy nagyot fordítsunk a sorsunkon.

S ezzel a három nagybolygó ez évi összeadott ereje megnyilvánul bennünk: a Szaturnusztól az Erő, a Rendbe vetett hit, a Jupitertől a Hála érzete, az örök Tanulás, a Plutótól a Teremtés, önmagunk állandó újrateremtése, az Átlényegülés képessége, amit akár minden nap gyakorolhatunk.

‘Mi fakad (még) belőlem’? 

Igy elérkezni a Jupiter/Szaturnusz együttállás időminőségébe majd ez év decemberben, kicsit átalakulva….

Fordulat. 

Talán kissé varázslat is.

886eda4b2b74ca71768363b770541dab

 

 

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: