Ma a Nap és Plutó kapcsolódik feszes fényszögben. A szembenállásnál mindig dönthetünk, merre billenünk, a Plutó jellemzően az átalakulás és átlényegülés jelölője, a Nap, az, ahogyan járjuk az utat, ahogyan használjuk az úton megszerzett tudást, ahogy élünk a tudatosságunkkal.

Két út lehet, ha Plutó kapcsolódik egy bolygóval, a) a félelmeim vezetnek, ennek nyomán haladok, és minden energiámat elviszi az, hogy a félelmemet kezeljem, mederben tartsam, ezzel aztán másra (teremtésre) nem jut erőm, b) a változásra való nyitottságom vezet, úgy eresztem bele magam a jelenbe, ami körülölel, hogy nem zárkózom el attól, hogy akár folytonosan újrateremtsem magam. 

Ha születési képletben látunk olyat, hogy a Nap és Plutó kapcsolódik, az egyén két módon élheti ezt, hatalmas teremtőerő kíséri az úton, vagy, ha a negatív vetületét éli, akkor épp ennek ellentéte, az állandó, félelmekből fakadó rombolás kíséri az úton. Ha egy napon felismeri, hogy tegye középre ezt, akkor már csak olyan céllal rombol le régit, hogy újat, értékeset, igazat építsen belőle a Plutó szélsőséges minőségével. Ő lesz a nagy Átalakító.

A Plutó a Skorpió jegy uralkodója. Nem véletlen, hogy a Skorpió érintettségű egyének akár több sorsfordulót is megélnek az életük során, ők mutatják a többi jegynek, hogy az élet lehet (akár) folyamatos fejlődés is. Ha tartasz a változásoktól, keress egy Skorpiót, és nézd meg, ő hogyan halad az úton (persze olyat keress, aki halad, mert, ha egy Skorpió nem végzi a dolgát és nem mozdul, akkor félelmei, fájdalmai elnyelik, és kiradírozzák belőle a változásra való hajlamot, épp azt, ami a lényege).

…………………………………………………………………………………………………………………………

Vasárnap a reggeli kávémat fogyasztottam a padocskámon a kertben, nagy csendességben, a kertet bejárta már egy-két nap-sugár, amikor egy pompás szitakötő repült a térdemre, 20-30 másodpercig szembenézett velem hatalmas szemeivel pásztázott folyamatosan, körbevették robusztus testét a hártyavékony szárnyak, figyelt engem, figyeltem.

Mozdulatlanná fagytam, mert annyira meglepett a pillanat, ez a véletlen kapcsolódás. Meglepett, hogy ezt a vaskos testet ilyen finom szárnyak tartják odafent. Mintha a szitakötők a szárnyukban hordoznák a lelküket. lelkiségüket, egész történetüket.

Erősek és erőteljesek, és mégis finomak. Robusztusak, és mégis törékenyek.

Itt nem volt vége. Tett egy nagy kört a padom körül a szitakötő, majd fogta és mellettem szállt le ezennel, én és a szitakötő, a padon. Igy kávéztunk, már nem is kellett mozdulatlanul, egyszerűen nem szállt el. Igy telt a vasárnap reggeli csendem. Vele.

Sose tudtam, hogy a szitakötőknek nincs bábállapotuk, ún. tökéletlen átalakulással lesznek kifejlett szitakötők.

Ha átváltozás, ki tudná azt jobban, mi az, ha nem a szitakötők.

Amikor közeledik az átváltozás napja, a lárva ‘keres’ egy helyet, általában part közelében, de vízben, ahol ki tud majd bújni. Egy ideig nyugalomba vonul ezen a helyen. Ilyenkor alakul ki az imágó kültakarója, és kezdenek kialakulni a szitakötőkre jellemző oly nagy szemek.

Alkalmas napon a lárva kikeveredik a vízből és elkezdi a vedlést. Választ egy növényt, amiben ‘megkapaszkodhat’ (pl. nád, haraszt, zsurló, fűzfa kérge), és függőleges helyzetben változik át.

Átváltozásnál pumpáló mozgással növeli a térfogatát, és ipszilon alakban egyszer csak széthasad a kéreg, hogy az imágó kiküzdhesse magát, fejét és tora egy részét. Aztán a lárva kérgébe kapaszkodva a potrohát is kiküzdi a bőrből. Majd kiküzdi a lábait, szárnyait, egyéb testrészeit. Küzd.

A szárnyak ekkor még pici csökevényes, gyűrött valamik, nem kifejlettek. Az üveges szárnyereket folyamatosan tölti fel a potroh pumpáló mozgásával. És fokozatosan kifeszíti a szárnyakat.

A még nedvesen csillogó, ki nem színesedett szitakötő, keres egy szárítkozásra alkalmas helyet a parti fák között. Ez a szűzrepülés. Az első repülése.

Teste még napokig nem szilárdul meg teljesen, de pár óra után már annyira megerősödik, hogy a víztől is távol tud repülni már. Persze az első órák, az átalakulás első órái nagyon veszélyesek, ilyenkor bármely más faj megtámadhatja a szitakötőt, az átalakulás folyamatában.

3f493f8529e0b46f3791c3f613004a99

 

Olykor azt érezhetjük, kitett helyzet az, ha váltunk, ha búcsúzunk, ha hátrahagyunk, ha szakítunk, ha elengedünk. Amikor beengedjük magunkat egy nagyobb változásba, nem tudunk semmi biztosat, hogy mibe lépünk, mi jön. Szűzrepülés.

Ha a veszteségre figyelünk, hogy mi veszett, akkor az első repülés ‘halálfélelemmel’ tölthet el minket. Lassít. Ha hagyjuk, hogy repedjen a régi bőr, kiküzdjük magunkat a régiből, hagyjuk, hogy átvegye az irányítást az új…

…. s mindezt, úgy, hogy bízunk (merthogy a Plutó = ősbizalom), akkor az Új egy ponton átveszi az irányítást, a vedlésből hártyavékony Új érzetek, Új helyzetek, Új kapcsolódások születnek, a folytonos változásra, fejlődésre való nyitottság, még a legnehezebb helyzetekben is megtart majd.

Idővel erőnkké válik, ami elmúlt, s úgy kísér minket az úton. 

 

 

 

 

 

 

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: