Minden gyermek más. Talán ezt látjátok saját gyermekeiteken is. Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy a gyermekeim születési képletének ismerete sokat segít nekem a közös úton, hisz a szülő és gyermek kéz a kézben (persze egy ponton a fizikai síkon távolodva, elengedésben, de talán örök ölelésben) halad. A gyermekeink személyisége (főképp tinédzserként, amikor éppen túl a második szaturnuszi váltáson, 14-15 éves kor körül és után), mint egy rügy kipattan, s ekkor nem mindegy, hogyan értékeljük egyes vonásaikat,  reakciójukat, vagy válaszukat a világban tapasztaltakra: megértéssel fordulunk feléjük vagy teljes értetlenséggel.
A fentiekből kiindulva, ha ismerjük a gyermekeink születési képletét, az nemcsak nekünk segítség, hanem nekik is.

Olykor olyan szép, ahogy kibomlanak az események fizikai síkon tükrözve a személyiségük legértékesebb, legjellemzőbb vonásait.
Legnagyobb fiam nyári munkát keresett. Sokáig nem talált ezekben a nehéz időkben, majd egyszer csak lett. A Velencei-kilátóban lett mindenes, egy hegytetőn csodálatos panorámával. Ő visz mindent ott, nyit-zár, jegyeket árusít.
Nyilas aszcendensével világéletében úgy érzett és gondolkozott, pici gyermekkora óta, mintha egy hegy tetején ülne, és nézné mi zajlik odalent a hegy lábánál, némi értetlenséggel, miért nem értik odalent az emberek az élet magasságait, miért nem tágítják ki  a horizontot, úgy, mint ő, miért nem jönnek fel a ‘hegyre’.
Minap álldogáltam mellette, amint jegyet szedett a hegytetőn a kilátó bejáratánál, hihetetlen tömeg, annyi impulzus, ő a legnagyobb nyugalommal reagál mindenre és mindenkire. Hömpölyögnek a tömegek a hegy aljából, és ő engedi fel őket a magaslatra.
A rozoga pénzes doboz mellett a kedvenc könyve, ami persze tömény filozófia (Y.N. Harari: Sapiens), arra a pár csendes percre, amikor nincs senki a hegyen. Amióta felhozta a könyvet a hegyre, mondja, már nem csak jegyszedő, annál sokkal több.
Van, akikkel komoly filozófiai vitába keveredik a könyv kapcsán, kinyílnak felé azok, akik ismerik a művet, és csak azután mennek fel a kilátóba, miután átbeszélték vele, épp mi felé tart az emberiség, vagy honnan indult.
Van, hogy a tó másik partján ülök, és épp rálátok a kilátóra, a Bence-hegyre a messzeségben, ahol, a fiam tölti most a napjait.. És nagyot mosolygok… Igazi Nyilas…
Szeretem figyelni, ahogy a gyermekeim személyisége a hosszú évek során lassan kibomlik a szemem előtt…

…. ha kíváncsi vagy a gyermeked születési képletére, mert szívesen segítenéd ezzel is az úton…, keress meg és nézzünk rá.

110016231_2214091355403345_2463868821019372090_o

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: