A kapcsolódásokról és a Vénuszról

Azt tapasztalom, sok párkapcsolat ott billen ki, hogy a két fél nem járja ugyanazt az utat, kinti útjuk megtörik, mert belső útjuk elfut egymás mellett. Egy ponton lényegében elkerülik egymást.

Furcsa kettősséget látok magam körül a világban:

A) Vannak azok, akik komfortosan mozognak a mindennapokban, de e mellett simán járnak egy belső utat. Belső út alatt értve egyfajta nyitottságot arra vonatkozóan, hogy bármi éri őket, arra úgy tekintenek, mint a lelki folyamataik egyfajta megnyilvánulására odakint, ezért nem a külvilágban hadakoznak, hanem magukban, s ott is oldják meg, és ott is fejtik fel, ha vannak, a megoldatlanságokat. Még akkor is, ha ez nem mindig kellemes, sőt olykor félelmes. Belső egyensúlyukon nap mint nap keményen dolgoznak. Ők szabadok.

B) S vannak azok, akik nem hajlandók befelé figyelni, a külső utat ismerik csak, életük állandó megfelelés, megfeszülés, kifelé. Külképük, image-ük megtartása az egyetlen cél, minden napjukat erre a fonálra fűzik fel. Nem csoda, hogy náluk gyakorta elszakad a cérna. S, ha elszakad, bántanak. Nem magukat, másokat. Hisz befelé továbbra sem figyelnek, csak kifelé. Másokat használnak fel arra, hogy egyensúlyban maradjanak, ilyen-olyan eszközökkel, sokszor hatalmi harcokkal. Egyedül megteremteni a belső egyensúlyt nem tudják. Ők nem igazán szabadok.

A Halakban járó Neptun most sokakat kisegít a pusztán külső útról. ‘Felkarol’ és ‘átsegít’ a belső útra. Ez az év részben erről szól. És ez nagyon jó.

És sokan szerintem lassan felismerik, felismerték, hogy csak az igaz belső út tud hiteles külső utat eredményezni.

A párkapcsolatok sorsa sokszor azon múlik, hogy egyik vagy másik fél, hol jár éppen. Kint vagy bent? Ha a két fél ebben nem egyezik, egyik kint, másik bent, akkor egy idő után nem tudnak egymással tartani. Hisz más utat járnak. Messziről szemlélik csak egymást. S a közös út elfogy.

A Vénusz ez évben elég aktív volt, s 1-2 nap múlva hátráló mozgásának (ami extrém hosszú volt: 6 hét) árnyékából is kiér, ezzel párkapcsolati ‘gyötrelmeink’, ha voltak, ez évben megoldódhatnak, kioldódhatnak.

Persze mindez csak akkor, ha az elmúlt hónapokban léptünk, tettünk, ha kimondtuk, ha megtörtük a csendet, ha beismertük, hogy ha nem megy, nem megy, ha átbeszéltük, vele, ha mertünk a szemébe nézni, annak, akivel kibillent, s a legnagyobb félelmünknek is, hogy esetleg elveszítjük épp őt, ha tisztáztuk már százszor, de mégsem mentek úgy a dolgok, ahogy méltó lenne vagy lett volna, ha ezerszer átöleltük, de nem érezte át, mert nem értette a mélységét és a lehetőségét a kapcsolódásnak, vagy, ha mertünk megújulni a kapcsolódásban, ő is, te is, mindketten, és változtatni a régi beidegződéseken, s kiderült, hogy még van közös út…

Tehát, ha léptünk, tettünk, kimondtuk, megtörtük, beismertük, elengedtük, és emiatt most épp egyedül, vagy épp magasabb szintre emeltük a kapcsolódást vele, egymásra néztünk másképp, és megfogtuk végre egymás kezét, és együtt: beláthattuk, mindennek a lényege, ha vele, ha nélküle, hogy a kapcsolódást magunkkal soha, de soha el ne veszítsük.