Kifejezetten nekünk Nőknek, csodás tranzit…

Mert, mit is jelképez az Oroszlán jegye az asztrológiában? A fényünket, az önmagunkba vetett bizalmat, azt, hogy büszkék vagyunk arra, amit eddig megéltünk, elértünk, és ami tapasztalásaink során részünkké vált, akik tapasztalásaink nyomán részünkké váltak, ha most már távol is, velünk mind, arra, ahogy uraljuk az életünket, s arra, ahogy, ha csak tehetjük, a szívünk nyomán lépünk, hisz kivételes adottságunk az intuíciónk, a megérzések, a finomra hangoltság. Jelenti az életörömöt, az életben meglelt örömöt, s az erre való rálazulást, vagy képességet. Az Oroszlán jegy jelöli a Pompa tematikáját is. A pompa, értve ezen a szépség beengedését, megengedését…, bármilyen életterületünkön is érezzük fontosnak ennek megélését.


Ha Vénusz Oroszlánba lép, mindenképpen nézzetek rá, hogy ki tudjátok-e mondani ezen a ponton az életetekben, hogy én a legjobbat érdemlem… (persze ezzel nem kintire gondolok, hanem a benti érzetekre).


Hogy, amit megküzdöttél, megláttál, megértettél, azt tudod-e úgy használni, hasznosítani, hogy a fényedet, női (vonz)erődet mindez tovább, és egyre tovább növelje.


A vonzerőd, bevonz olyanokat, akik hozzád hasonlatosak, akik ebben az útban, amit jársz, örömmel osztoznak veled.


Tegnap csodás Oroszlán vénuszi élménybe cseppentem. Elmentem a Pre-raffaelita kiállításra a Nemzeti Galériában, ami nekem azért jelentett sokat, mert 20 éves korom körül, ahogy jártam Londont, célzottan felkutattam az összes festményét ennek a Pre-raffaelitaTestvériségnek (akik kicsit olyat alkottak, mint mondjuk a filmiparban, a dánok a Dogma-95-tel a 90-es években), csak épp ők a 19. század derekán lázadtak fel mentek neki az ortodox festészetnek és keresték a szépet, máshogy, másként. És egy európai mozgalmat hoztak létre. A Tate-ből elhozták most ide nekünk a legcsodásabb festményeket.


Ami a mozgalmukat kivételessé tette többek között az volt, ahogy a női ideált átalakították, és kissé felszabadították a nőket, azzal, hogy múzsáik, a körülöttük élő nők voltak, feleségeik, szerelmeik, s olyan festményekbe, tematikákba húzták őket, mint az Artúri legendakör, középkori legendák, történetek… De minden festmény tündöklik attól, ahogy a nőt piedesztálra emelték. Varázslatos kiállítás, Oroszlán vénuszi élmény, ha tehetitek, ne hagyjátok ki.


Inspirációnak, nekünk nőknek, egyik kedvenc festményem modellje, itt az alábbi festményen szereplő Jane Morris, aki szegény családba született, Oxfordban, Angliában, cselédként dolgozott. Véletlenségből futott össze Dante Gabriel Rossettivel, későbbi szeretőjével egy oxfordi színi előadáson. William Morris, az egyik pre-raffaelita, feleségül vette egy ponton. A Testvériség egyik múzsája lett. Élete során aztán, a pre-raffaeliták körében kifinomult, tanult nővé lett, megtanult franciául, olaszul, zongorázni kezdett, és varrni, szőni, és szőtteseiről vált híressé. Még a beszéde is átalakult, mondják, és a legfinomabb körökbe lett idővel bejáratos. Sokak méltatták ‘királynői’ attitűdje miatt. Biztos kevesen tudjátok, hogy G.B. Shaw Eliza Doolittle karaktere a Pygmalionban az ő történetén, az ő kivételes életútján, és transzformációján alapult.


Dante Gabriel Rossetti: The day dream

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s