“… a jövő szilárdan áll, mi ellenben a végtelen térben mozgunk…”

Ma éjszaka, a Halak jegy 28. fokán helyezkedik szembe a Hold a még Szűzben járó Nappal. Szűz-Halak párbeszéd, mi is lehetne, mint a realitás, s a kézzelfogható dolgaink, a praktikum, s az, ami épp nem az, nem tapintható, nem látható, hanem, ami a fizikai síkon túli. A kettő egymásnak feszülése.

Mivel a Hold nem sokkal a Telihold beállta előtt a Neptunra is rááll, még nő a varázslat, amit egyébként a Halak Teliholdhoz mindig társítunk, merthogy finom tud lenni, éteri. De a Telihold feszültséget is hoz, mi van a szemed előtt, mi tud megvalósulni most, és mi van, vagy lehetne azon túl?

Nézz vissza, fél évvel ezelőtt miben voltál (2021.03.13. – Halak Újhold)? Hol változtál leginkább? Miben? Hol érzed az újat? Melyik (lélek)részed reagál most másként, mint annak előtte?

A finom, Halak energia hozhat erős megérzéseket, furcsa álmokat, esetleg jeleket, amiket most nem tudsz nem észrevenni… A Halak Hold, maga a határtalanság, a nyitottság… A Halak jegy, mint a zodiákus utolsó jegye, egy ciklus befejezését is jelzi, egy új kezdetét.

Valami begyógyult, emiatt továbbléphetünk…

Gazdagítja ezt a Teliholdat az a nagy trigon, ami a Merkúr, a Jupiter és a Felszálló Holdcsomópont között van most az égen. MIndegyik levegős jelben, az ez évi kiadott leckéhez, hogy lépjünk Újba, ad némi optimizmust és tisztánlátást…

Pár gondolat Rilkétől ehhez a Teliholdhoz….(R. M. Rilke: Levelek egy ifjú költőhöz – 8. levél)

1904. aug. 12.

“… a jövő szilárdan áll, mi ellenben a végtelen térben mozgunk…”

… és egyre inkább e felé tart majd fejlődésünk –, hogy semmi se történjék velünk, ami idegen, hanem csak az, ami régóta hozzánk tartozik…

…az ismeretlentől való félelem nemcsak az egyes ember életét tette szegényebbé, hanem korlátozta az emberek egymáshoz való viszonyát is, mintha végtelen lehetőségek folyamágyából puszta partra emelte volna ki, ahol semmi sem történik. Mert nemcsak a lustaság teszi egyedül, hogy az emberi viszonyok olyan kimondhatatlanul egyhangúak és megújulás nélkül esetenként ismétlődnek, hanem a visszariadás is az új, beláthatatlan élménytől, amelyre nem érezzük magunkat elég erősnek….

Aki azonban el van szánva mindenre, aki semmit sem zár ki az életéből, még a legtalányosabbat sem, az tudja csak kiaknázni létét és a másokhoz való kapcsolatát eleven valóságként élni át. Mert ha az egyesnek ezt a létét úgy képzeljük el, mint kisebb vagy nagyobb helységet, akkor kitűnik, hogy ennek a helységnek a legtöbb ember csak egy sarkát ismeri, egy ablakmélyedést vagy egy sávot belőle, amelyen fel s alá járkál. Így valamennyire biztonságban érzi magát.

…. Az életbe úgy helyeztettünk, mint a nekünk legmegfelelőbb elembe… Semmi okunk sincs rá, hogy világunkkal szemben bizalmatlanok legyünk, mert nem ellenünk irányul.

Ezért nem szabad megrémülnie, kedves Kappus úr, ha valami soha nem látott, nagy szomorúság merül fel Önben, ha kezein és tettein nyugtalanság fénye, vagy hős árnyéka suhan át.

Gondoljon arra, hogy valami fontos történik, hogy az élet nem felejtkezett el Önről, a kezében tartja és nem engedi lezuhanni.

Miért akarna életéből valami nyugtalanságot, fájdalmat vagy nehézséget kirekeszteni, amikor nem tudhatja, hogy az ilyen állapotok mivel járulnak az Ön alakításához? Miért űzeti magát azzal a kérdéssel, hogy honnan jön mindez, és hová igyekszik? Hiszen jól tudja, hogy ez csak átmeneti állapot és semmit sem kíván jobban, minthogy megváltozzék.

Ne nagyon figyelje önmagát. Ne vonjon le elhamarkodott következtetéseket abból, ami történik Önnel; hagyja csak egyszerűen megtörténni.

“Kép: Corinna Luyken:

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s