Vannak napok, reggelek amikor felkelsz, és azt érzékeled, hogy, amit még tegnap nem tudtál, azt ma már tudod. Visszanézel az előző napra, amikor még nem volt tiszta, s ahogy kortyolod a reggeli kávédat, elmosolyodsz. Tud valamit nagyon az univerzum, gondolod magadban. Egyrészt van humorérzéke (hogy legyen nekünk is), másrészt, nem lineáris, sokszor nem A-ból B, hanem éles kanyarok, plusz, nem úgy támogat, hogy megad minden tudnivalót, hanem úgy, hogy épp nem. Pont azért, hogy érezzük ki mi, a saját tapasztalásainkból, hogy mi nekünk a lényeges…

Jellemzően nem az elme, hanem a szív a legjobb iránytű, a szív fájdalma, vagy a szív öröme, … fedi fel, napról napra kik vagyunk és kivé szeretnénk válni.

BB