All posts filed under: gondolatok

Notre Dame

A tűzvésznek is van asztrológiai képlete… Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem a minap megesett tűzvész kapcsán: A Halak-korszak vége Véget ér egy asztrológiai világkorszak és éppen araszolunk valami merőben új felé (ld. régebbi posztom: Halak-korszak vége, s a Vízöntő-kor küszöbéről).  A Halak-kor szinte legerősebb szimbóluma volt a Notre Dame. Mintha az elmúlt évszázadok kollektív tudatosságának fizikai megtestesülése lett volna. Minden a ‘szeme’ előtt zajlott. A Halak-kor elgondolkodtató és kényszerű lezárását jelzi számomra ez az esemény.  A női princípium hangja A Notre Dame  (Mi Asszonyunk) kicsit a női princípium szimbóluma is. A Hold éppen Szűzben araszolt aznap este. Én hiszem, hogy van egy női kollektív tudatosság is a térben körülöttünk, amely hallatta hangját aznap este. Az istenivel való kapcsolódásunk A lángok  azt üzenték, nézzük meg, hogyan akarunk kapcsolódni az isteni minőséggel, MOST, ezen a ponton.  Ugyanúgy, ahogy az elmúlt évszázadokban? Hát persze, hogy nem. A jelenleg Nyilasban járó Jupiter hozza fel a kollektívből a vallással és hittel kapcsolatos kételyeinket, kérdéseinket és szorongásainkat.  A kibillentség A tűzvészkor az Aszcendens Mérlegben állt: mintha a kibillent világnak jött …

Elfogadás = szabadság? Úgy vélem, igen…

Vízöntőben jár a Nap, uránuszi friss energia járja át február első napjait. Vízöntőben a Hold is, az Újhold. Az Uránuszt a francia forradalom korában fedezték fel. Nem véletlen, hogy a bolygó képviseli a szabadság, testvériség, egyenlőség hármasát is. A napokban sokat merengtem a szabadság kérdésein. Hogy a szabadság mennyire összefonódik az elfogadás fogalmával. Azzal, amit a jelenleg Nyilasban járó Jupiter tanít nekünk. Tanítja: hogy elfogadjuk önmagunkat, a másikat, a szükségszerűt, a Rendet. Hogy mennyi energia szabadulna fel itt Magyarországon, ha nem arra figyelnénk, hogy ki hogy más, ki mennyire lóg ki, ki mit csinál másképp. Vallom, mindenki más életfeladattal született le. Gondoljuk el, nincs két egyforma születési képlet. Hogyan is várhatnánk, hogy a másik azt tegye, amit mi tennénk, hogy úgy érezzen, ahogy mi érzünk, hogy olyan életfelfogása legyen, amilyen a miénk, úgy nézzen ki, mint mi, úgy éljen, ahogy mi. Sok éve volt alkalmam Dániában élni. Megfigyelni, hogy ők hogyan csinálják. Akkor jöttem rá, hogy egy társadalomban csak akkor tud kibomlani a szabadság, ha alapvetően elfogadásban élnek egymással az emberek. Hiszem, hogy a dánok …

Szép ünnepet…

Vénusz-Neptun trigon van ma az égen. Lelket kényeztető, testet kímélő tevékenységek áldásosak. Érdekes év van mögöttünk. Ez évben sokan, régóta hordozott terhektől szabadultak meg, még többen, régóta vágyott célok felé indultak el… Bármelyik is esett meg velünk, ennek az évnek talán egyik legnagyobb ajándéka, hogy felismerhettük (újra, de talán nagyobb nyomatékkal), bármilyen esemény vagy élmény, találkozás vagy elválás, legyen az fájdalmas vagy örömteli, elkerülhetetlen szükségszerűség az utunkon (Plutó Bakban; Neptun Halakban)… Talán az is kitisztult ez évben, milyen fontos az egyensúly… A Bakban járó Szaturnusz nyesegeti le egyre az ‘indulatainkat’. S, hogy az értékekért, amiben hiszünk, a kapcsolódásokért, melyek fontosak az életünkben (Skorpióban járó Vénusz) érdemes tenni a Vénusz tánca segített. Na, és ez évnek egyik üzenete az volt, hogy vannak csodák (Neptun Halakban: segít-ett nekünk nyílni a lélek dolgai felé; Jupiter Nyilasban: segít-ett meglátni a csodákat). mint ma…. Két-három hónapig habcsókok százait sütöttem le, sütöttem franciát, sütöttem olaszt, sütöttem cukormenteset és cukrosat, habosat és gyümölcsöset, fehéret és pasztellt, mikor is, ma reggel rájöttem, hogy elfelejtettem habcsókot sütni a mi karácsonyfánkra… Elindultam ma reggel az agárdi …

S az arany mind ott ragadt a ruháján…

Nemrégiben gyermekkori rajzaim kerültek a kezembe… Igyekeztem áthatolni a múlt rétegein, elérni, ahhoz az önmagamhoz, aki voltam egykor. Az elmúlt évben Skorpióban járó Jupiter kinek éppen melyik életterületén jár, jó sok felismerést hoz-hozott. S annyit írtam, merengtem arról ez évben miért olyan erőteljes a Jupiternek az aktuális állása. Ahogy válogattam a régi rajzok között, kezembe került egy. Rajta aláhulló hópelyhek az égből, égig érő házikó. Igen, abból a dunnából, a Grimmek meséjéből. Az, hogy milyen személyiségek vagyunk szépen leképeződik abban mi volt a legkedvesebb mesénk gyermekként. Én teljesen oda voltam a Holle anyóért. Minden egyes jelenete, a szereplők, a mélybe ereszkedés, az orsó, a jó leány, a mostoha, a lenti tapasztalások, a csodaszép világ odalent ‘a kútban’, ami kinyílt, a virágos rét, a jajongó kenyerek, az almafa a beszélő almákkal, a nagyfogú öregasszony, az égből alászálló hópihék, a leány honvágya, a kapuban a leányra hulló arany… Egy Skorpió érdekeltségű kisleánynak ez maga volt a csoda. Lemenni mélyre, beleesni a sötét kútba, ahol aztán mégis szépség van, tapasztalni, merészelni kivenni a kenyereket, lerázni az almát, nem …

Szellem a palackból

Tudtátok, hogy az internetnek is van születési képlete? (Los Angeles, USA, 1969.09.02. 10:00 am) Minap lomtalanítottam, és kezembe került egy doboz teli régi levelekkel, képeslapokkal, egy sok éven át padlásról padlásra vándorló. A múlt egy darabja. Eltöltöttem pár órát olvasgatással, és arra a következtetésre jutottam, megváltozott a világ. És leginkább egy dolognak, az internetnek köszönhetően. Tollal írtunk, papírra… Volt olyan levelezőlap, amit telis-teleírtunk (GDPR akkor még nem volt), adatainkat, hangulatainkat, élményeinket közszemlére tettük (postán dolgozni egy élmény lehetett). Egy-két, vagy akár több napba is beletelt, hogy a levél eljusson A-ból B-be… Aztán, amikor a nagymamánk azt írja gyöngybetűivel a képeslapra, hogy ne gondoljátok, hogy Hévízen vagyok, itthon üldögélek a fotelban, csak ilyen képeslap volt a postán. Irtunk és írtunk. Hisz akkor még szinte telefon sem volt.   Érdekesnek találtam, az internet születésénél jelenlévő kutatóval, Leonard Kleinrock-kal (aki egyébként mint sok tehetséges mérnök, Ikrek jegyben született)  folytatott interjút (link itt).  Hiszen, amikor 1969. szeptember 2-án a UCLA-n (University of California of Los Angeles) kollégáival összekapcsolta az egyetem host számítógépét az első routerrel, egyáltalán nem volt senki képben …

A mosoly

Tizenötéves a legidősebb gyermekem. Ez olykor teljesen meglep. Mintha tegnap lett volna, előttem a kép, amikor egy zsúfolt játszótéren lerajzolt engem az aszfaltra, a hajam  (ami akkor mágikus jelentőséggel bírt) és az arcom, s elégedetten továbbállt csúszdázni. Majd, amikor észrevette, hogy egy szemtelen kissrác nevetve tapossa a nekem szóló aszfaltrajzot, odarohant, s leteremtette, hogy az “anyahaja”. Vagy amikor alig háromévesen áhítattal csak ennyit mondott arcomat vizslatva: Anya, neked gyöngyök vannak az arcodon. Egy szeplős anyukának szép bók… Ezt a gyöngyös élményt megírtam aztán az Elle-nek, és megnyertem vele a Hónap olvasói levele díjat. Meg is jelent nyomtatásban. Eszméletlenül régen volt, 12 éve. Nem ez volt az első, sem nem is az utolsó lelket-emelő pillanat a fiammal természetesen, ez egy végtelen kaland. Egy született alkimista volt ő kicsinek, s az mai napig, mindent arannyá tud változtatni. Szülőként a saját benső utunk mellett fut az az út, amelyet a gyermekeinkkel élünk meg. Ők kicsit tükreink, kicsit tanítóink is. Az elsőszülött fiam tehát 15 éves már. Magasabb lett, mint én, elváltozott a hangja, megváltoztak a szokásai. Esténként hétköznapokon egyik …

Pillanatok

Ahogy múlnak az évek az ember nem élményeket gyűjt, hanem pillanatokat. S azokat sem gyűjti már, hanem csak hagyja, hogy szembejöjjenek vele. S nem megnézi, akár egy kezében tartott  gyöngyöző pohár bort (mielőtt kortyolná), s értelmezi, hanem szimplán átengedi magán azokat. S, hogy esetleg csak utóbb érti meg a jelentőségüket, az se számít. Szombat délután a parkban, csendes kávézó, édes semmittevés íze a kávékban, az orgona lilája keveredik a szélbe. A park zöldje lassítja a léptet. Az ég mozdulatlansága csendesíti a gondolatot. A kávézó teraszának asztalai tömve. Középen egy terebélyes fa ad árnyat. Apró gyerekek futkosnak a kavicson. Apuka babakocsit tologat a lombok ritmusára. Lelkes nagyapa sorakozik, s hoz fagylaltot az unokáknak. Fáradt anyukák fújják ki magukat. Lábukat kinyújtva falatoznak, követik szemükkel az övéiket. Mégis lelkük a lombos fák felett jár valahol. Fiatal fiú 100 éves derékban eltört mosolygós nagymamát  támogat a székhez. Az itteniek a napos asztaloknál ülnek. Akik délről jöttek, a bokrok árnyékába telepednek. Olykor elkapja a szoknyákat a szellő. Olykor hallani a tenger felől a sirályok hangját. Olykor egy-egy asztalnál ülő mosolyt küld …