Kispárnáim

letöltés

Bármilyen tárgy, amit saját kezűleg készítünk valami finom árnyalatot ad otthonunknak. A törődés puha árnyalatát. Amikor jövünk-megyünk egyik szobából a másikba egy dolgos napon, egy pillantást mindig vetünk ezekre a tárgyakra. És önkéntelenül elmosolyodunk. Minél több ilyen tárgy van a házunkban, annál örömtelibb az otthon. Mert minden alkotás a lelkünk kiteljesítésének egy darabkája.

Sokat jövök-megyek bolhapiacokon, és olyan terítőkre vadászok, amelyeket láthatóan, olyasvalaki készítette, aki hozzá szeretett volna adni az étkezésekhez, olyan módon,  hogy saját készítésű, hímzett vagy horgolt terítőt tett az asztalra. De rögtön kiszúrom azt is, ha olyan tányért látok, amely nem tömegesen gyártott, hanem kis manufaktúrákban készülhetett. Szép, ami egyedi és lassú odafigyeléssel készült.

Télen, amikor legjobban teszi az ember, ha a munkából hazaérve és letudva a házi teendőket ki se dugja az orrát a házból, újra elővettem a sok éve őrizgetett kötőtűimet. Kislányként egyik hobbim a kötés volt. Szállóige lett a családomban, hogy amikor vacsorázni, ebédelni hívtak a szüleim, így válaszoltam: Rendben, csak befejezem a sort. Mint, ahogy korcsolyázni, vagy biciklizni sem felejt el az ember, ha sok évig nem is gyakorolja, a kötést sem feledtem. Ráadásul, a korral, merészebb lesz az ember és belevág olyan mintákba is, amelyet régen egyszerűen még értelmezni sem tudott.

Szóval előkerültek a kötőtűk, a munkahelyem, a kiadótól pár utcányira már régen kiszúrtam Pest egyik legjobb fonal üzletét. És már készen is volt a terv, a sok éve hanyagolt kanapénkra kispárnákat kötök. És ez született. Szeretem a gyönyörű 100% gyapjú fonalakat. És a pasztell színeket. A fonott mintákért pedig mindig is oda voltam.

WP_20171114_22_11_17_Pro (2)