A tűzvésznek is van asztrológiai képlete…
Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem a minap megesett tűzvész kapcsán:
A Halak-korszak vége
Véget ér egy asztrológiai világkorszak és éppen araszolunk valami merőben új felé (ld. régebbi posztom: Halak-korszak vége, s a Vízöntő-kor küszöbéről). A Halak-kor szinte legerősebb szimbóluma volt a Notre Dame. Mintha az elmúlt évszázadok kollektív tudatosságának fizikai megtestesülése lett volna. Minden a ‘szeme’ előtt zajlott. A Halak-kor elgondolkodtató és kényszerű lezárását jelzi számomra ez az esemény.
A női princípium hangja
A Notre Dame (Mi Asszonyunk) kicsit a női princípium szimbóluma is. A Hold éppen Szűzben araszolt aznap este. Én hiszem, hogy van egy női kollektív tudatosság is a térben körülöttünk, amely hallatta hangját aznap este.
Az istenivel való kapcsolódásunk
A lángok azt üzenték, nézzük meg, hogyan akarunk kapcsolódni az isteni minőséggel, MOST, ezen a ponton. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt évszázadokban? Hát persze, hogy nem. A jelenleg Nyilasban járó Jupiter hozza fel a kollektívből a vallással és hittel kapcsolatos kételyeinket, kérdéseinket és szorongásainkat.
A kibillentség
A tűzvészkor az Aszcendens Mérlegben állt: mintha a kibillent világnak jött volna jelzés, iparkodjunk visszafordítani az energiákat az egyensúlyi állapotba. És végre kapcsolódjunk. De lélektől lélekig.
A kollektív tudatosság
A Kosban álló Nap nehéz fényszögben a tűz pillanatában az ez évben mindent vivő Plutó-Szaturnusz együttállással. A Plutó lerombol, hogy új születhessen, a Szaturnusz megálljt parancsol, rendre int, ha esetleg káosz uralkodna el a világban. A fenti fényszögkapcsolat segít minket, hogy érjünk el egy magasabb tudatosságot.
Építkezzünk, de máshogy
Mintha azt is üzenné ez az esemény, hogy romboljuk le a régit, s építsünk végre újat. Új ‘templomot’. Egy olyat, amit a lelkiség tart össze, nem az anyag.
Mintha a Mi asszonyunk ‘áldozatával’ mind ezekre mutatott volna rá. Mégpedig úgy, hogy földig azért nem égett, hogy adjon kellő hitet és erőt az újjáépítéshez.
