Amikor felelősségvállalásról beszélünk, akkor legtöbbször arra asszociálunk, hogy másokért kell minden áron, és akkor halad jól minden a medrében, … amikor változásról beszélünk, akkor sokszor abba a hibába esünk, hogy a másiknak kell változni, akkor lesz nekünk jó/jobb, … amikor az igazságról beszélünk, akkor jóformán mindig arra jutunk, hogy a másiknak kell elfogadni a mi igazságunkat, és akkor bennünk is minden a helyére kerül.

Ezek a fenti beidegződések erősen megdolgoztathattak minket ez évben, mert mindig azt kaphattuk válaszként, hogy a másikat nem tudod megváltoztatni, csak magad, a másikért nem vállalhatsz felelősséget, csak magadért (legalábbis ez fontos lépcsőfok ahhoz, hogy azután másokért is tudj felelősséget vállalni), a másik igazsága van, nem hathatsz rá, amire hathatsz a saját utad, s a saját igazságod.

2019 februárjától a Szaturnusz és Plutó egyre közelebb került egymáshoz, ezzel összeadódott a minket változásba és felelősségvállalásba kényszerítő erejük, majd 2020-ban a Jupiter is becsatlakozott, és hozzáadta a belső igazságaink és a külső igazság tematikáját, emiatt volt kiemelt év ez a hátunk mögött, számtalan lehetőség, helyzet adódhatott, hogy fejlődjünk.

Amikor januárban beállt a Plutó/Szaturnusz együttállás, az nekem olyan képeket és hangokat, érzeteket hozott fel: egy gigantikus vasajtó, ami zárul be a hátunk mögött lassan, hihetetlen erős hangokkal, recsegéssel-ropogással, de mi még mindig hátra nézünk, és a lábunk még mindig az ajtóban, még akkor is, amikor már csak pár centire nyitott az az ajtó, ami visszavezet, még akkor is, ha tudjuk, ha nagy eséllyel a lábunkra csapódik a vasajtó. És jön a fájdalom. Mintha már akkor lassult volna az idő. Érezhető volt a levegőben, hogy a megoldatlanságaink felnagyulnak, hogy már nem vehetjük őket semmisnek, foglalkoznunk kell velük, megforgatni, átformálni magunkat, mert, ha nem, a Szaturnusz szűkít, a Plutó félelmeket kelt.

És akkor ott a küszöbön, abban lehettünk, hogy nem volt tiszta, mitől félünk jobban, a korlátainktól vagy a szabadságtól, a félelmeinktől vagy az átlényegüléstől.

Szerintem nagy csavar volt a márciusban beállt karantén, amikor még mindig sokan ott álltunk a vasajtóba szorulva, léptünk volna vissza, vágytunk volna vissza megszokottba, tartva attól, hogy ránk csapódik az ajtó, és nem tarthatunk visszafelé, tartva attól, hogy mi lesz, ha bezárul mögöttünk végleg, és csak az előre marad. Tehát a karantén, amikor majdnem 2 hónapra belefagytunk abba a helyzetbe, amiben éltünk… Aki figyelt, azt mondhatja, így visszatekintve, hogy ott mélyült, hogy mi? Ha még mindig válságban voltunk, az, ha már nem, akkor, a belső utunk mélyült tovább, merthogy sok időt tölthettünk magunkkal és belső folyamatainkkal.

Kinek-milyen a születési képlete, teljesen egyéni, hogy mennyit változott ebben az évben. Aki figyelt, és nem sepert most semmit a szőnyeg alá, az viszont most így november végén azt érezheti, hogy bezárult az a vasajtó a háta mögött, még, ha nincs is kulcsra zárva, tehát lehetne azért vissza, de már nem,… és kicsit magasabb szinten haladhat tovább az elkövetkező időszakban, szinten értve azt, hogy haladt az önismeretben, ezzel, kerekebb lett az élet(e), ezzel elhagyott pár rossz szokást, fájdalmas kapcsolódást, ezzel tanult a múlt/régmúlt leckéiből, ezzel letett kis szenvedést, ezzel több lett, ezzel igazabb lett számára az út, amelyen jár, ezzel jobb kapcsolatba került talán magával.

Most így az év végén megint abban vagyunk, hogy megállt kicsit az idő. Ha egy olyan nagy bolygó, mint a Szaturnusz jegyet vált (plusz teszi majd ezt a Jupiter is vele együtt), akkor a minőségi váltást nagyon megérezhetjük.

A Szaturnusz az Idő (is). Megint lelassult minden. És egzaktan ugyanazok leckék csapdosnak minket, mint tavasszal, ha nem változtunk, ha igen, már kicsit másban vagyunk, máson dolgozunk…

Emlékezzünk vissza, 2020. március 22. Akkor lépett ez évben át a Szaturnusz Vízöntő jegyébe, és nyárig ott volt, majd visszahátrált Bakba. Kedvenc amerikai asztrológusom, úgy definiálta ezt a szaturnuszi Vízöntőbe lépést, hogy kapunk egy trailert arról, milyen energiák jellemzik majd az elkövetkező éveket. És ez így is lett. Ezt az évet pedig úgy, hogy a tavasz olyan lesz, mint a Terminátor I, az ősz pedig szépen leképezi majd a Terminátor II-t. Ez is bejött…

Az a pillanat, amikor márciusban ez megtörtént, az átlépés, akkor (is) azt érezhettük, hogy leállt a világ. Most 2-3 hét választ el minket a Szaturnusz újbóli jegyváltásától (most Bakban, dec. 21. Vízöntőbe lép újra, hogy majd ott haladjon tovább). Újra kicsit megfagyott. És most még tél is van, ami Bak Szaturnusz analógiája.

A Szaturnusz 2017-től Bakban tisztán hozta nekünk az alábbi minőségeket: Felelősség, szorgalom, szűkítés, cél/célok, idő, tanítás, kötelesség, bezárkózás, korlát, keret, szabály…

Hogy ezen témákkal foglalkozzunk. Ebben az évben a Plutó és Jupiter a Szaturnusz mellé állt, hogy a fenti témákban erőnek erejével lökjön minket tovább…

Amikor beszélgetek másokkal tanácsadáson, sokszor szóba kerül az, hogy felelősségvállalás, felelősséget kell vállalnom végre magamért. Elsőre, van, akinek nem tiszta, mit értünk ez alatt, mit képvisel ez a szaturnuszi tematika, aztán pár példával segítek, és rögtön kitisztul mindenkinek, épp élete adott pontján, mennyire döntő, hogy felelősséget vállaljon magáért az egyén, a sorsáért, a döntéseiért, a jóllétéért. Merthogy, senki más nem teheti meg ezt értünk.

A Vízöntőben is erőben lesz a Szaturnusz. De most egy levegős jegybe kerül és ezt megérezzük majd. A föld elem nem rugalmas, merev, a levegő, szabadon áramlik. Ez velünk lesz decembertől…

Az asztrológia úgy beszél a Szaturnuszról, hogy azért erősek a leckéi, mert nem ‘kérdez’, csak teszi a dolgát. Ahol nem tarjuk be a szabályokat, ott terel minket, hogy tartsuk be a törvényszerűségeket. Ezt lehet korlátnak megélni, vagy lehet úgy, hogy de jó, végre kapok segítséget ahhoz, hogy a szélsőségeimből ki, középre kerüljek. És úgy tartsak tovább…

A Szaturnusz majd tanít tovább, de más eszközökkel, Vízöntőben majd kicsit feje tetejére állít dolgokat, hogy változzunk. Plusz, abban segít majd, hogy eredetibbek legyünk, újítsunk, merészebbek legyünk, keressük és leljük meg a szabadságunkat. Máshogy…

A Vízöntő a formából való kilépést mutatja. Ha nem jó a világ, meg kell változtatni.

Meg kell váltani… Ebben a jegyben a felelősség tematikája újra ott, de nemcsak az egyéni, hanem dominánsan a közösségért érzett felelősség is előtérbe kerül, a szolidaritás, a humánum. Ebben haladunk majd tovább…

Amikor tehát a felelősségvállalásról beszélünk, akkor legtöbbször arra asszociálunk, hogy másokért kell minden áron, és akkor halad jól minden a medrében, … amikor változásról beszélünk, akkor sokszor abba a hibába esünk, hogy a másiknak kell változni, akkor lesz nekünk jó/jobb, … amikor az igazságról beszélünk, akkor jóformán mindig arra jutunk, hogy a másiknak kell elfogadni a mi igazságunkat, és akkor bennünk is minden a helyére kerül.

Azt mondjuk, a Vízöntő úgy nem tudja megváltoztatni/megváltani a világot (hisz ez a dolga), hogy ő önmaga ne változna. A Vízöntő, ha nem adja meg a kereteket a változásnak, könnyen anarchiát kreál. A tapasztalatokat, ha önmagán kívül keresi, akkor könnyen korlátokba ütközik, ami a legnagyobb félelme…

A Szaturnusz tehát nemsokára jegyet vált, ezt bizonyára meg fogjuk újra érezni. A Szaturnusz ugyanis a nagy sorsfordító is. De most mással lesz megfűszerezve, amit tanít. Most megint ‘lelassította’ az időt, elcsendesítette a világot, egyrészt, másrészt szélsőségesen felerősítette a küzdelmet, a félelmeket, a harcot, azokban/azokért, akik most nehézségben. Tanít… tanulunk…

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s